DROID-425
2005.08.23.

blog   droidzóna   levrov

- Megint itt volt az a galambetető nő - mondta nekem Békenéni, hivatkozva Harcidroid Nyanyára, aki - emlékezhetünk - magokat szokott szórni a galamboknak a Lehel téren, illetve mindennel dobálja Bertát, ami a keze ügyébe kerül, csak eltalálni nem szokta (ezért is él még). Békenéni arról kapta a nevét, hogy folyamatosan próbálja megbékíteni Harcidroid Nyanyát a világgal, legutóbb is közvetíteni próbált közöttünk, hasztalanul. Békenéni egyébként jótékonysági intézményként is funkcionál, időnként ingyen vagy jutányos áron lehet nála szandált, bőrdzsekit, egyéb ruhadarabokat beszerezni, mellyel főleg hajléktalanokat lát el.

- Megint itt volt - bólogatott - és majdnem nekem esett. Meg akart verni.
- Miért?
- Mert megkértem, hogy ne itt etesse a galambokat.
- Mitől lett ilyen aggresszív?
- A Boráros téren volt a múltkor - mondta erre Kucsmabácsi, aki épp akkor érkezett, fején természetesen kucsmával. - Ott jól megverték a cigányok. Azóta ilyen dühös.
- Bolond az a nő.
- Az, bolond.

Az eső csendesen szemerkélt, Kucsmabácsi és Békenéni észrevették Bertát.

- Jaj de aranyos kutya! Meg lehet simogatni?

Bertát persze nem annyira a simogatás érdekelte, mint Békenéni szatyrának tartalma. Kucsmabácsi is megsimogatta.

- Milyen fajta kutya ez? Német juhász, ugye? - kérdezte Kucsmabácsi.
- Csak félig. Félig disznó.
- Disznó?
- Az. Vaddisznó.
- Hát az meg hogy lehet? - csodálkozott Kucsmabácsi.
- Hát... az apja vaddisznó volt.
- Vaddisznó?
- Igen. Van az úgy... hogy a vaddisznó bemászik a kertekbe, amikor tüzelnek a szukák.
- És... a vaddisznó... párzik a kutyával?
- Igen.

Berta vigyorogva ropogtatta a Békenénitől kapott szalonnabőrkét, őt a legkevésbé sem izgatta saját származása. Annál inkább Kucsmabácsit és Békenénit.

- Amikor a szukák tüzelnek - magyaráztam az ámuló Kucsmabácsinak - az erdei vadkanok ugyanúgy odagyűlnek, mint a kan kutyák. Aztán van, hogy a vaddisznó párzik a kutyával. Ebből lesznek az ilyen keverékek.
- Hát én ilyet... még nem hallottam - csóválta a fejét Kucsmabácsi.
- Budán azért olyan magasak a kerítések, hogy a vaddisznók ne tudják átugrani. Mert felcsinálnák a kutyákat.
- Ah... Olyat hallottam - mondta Békenéni - hogy egyszer egy vaddisznó bejött egészen az Operáig...
- A vaddisznók szeretik a zenét.
- Jaj, nem úgy... De bejött.
- Hát, biztos tüzelő szukát keresett.


Kucsmabácsi és Békenéni elgondolkodva nézték Bertát, de még mindig egy kicsit különös volt nekik a vaddisznó és a német juhászkutya nászából született eb.

- És ennek tényleg... vaddisznó apja volt?
- Persze - feleltem, és felhúztam Berta ínyét. - Látja, mekkora agyara van? Ezt is a vaddisznó apjától örökölte.

Kucsmabácsi meg volt győzve.

- Izé... én hallottam olyat is... hogy a lovat a szamárral pároztatják. Ugye? Olyan is van.
- Ó, ugyan már - tiltakozott Békenéni - és abból mi lesz?
- Hát öszvér!
- Igen?
- Igen... De azt csak egyszer lehet. Ugye, jól mondom, fiatalember? A lovat csak egyszer szabad szamárral pároztatni.
- Úgy van. De vaddisznóval lehet.
- Azt... azt nem tudom. De a lovat, azt tudom. Beleteszik a lovat egy gödörbe... a kancát.
- A kutyát is szokták.
- Miért?
- Hát, hogy könnyebben felérje a vaddisznó.
- Azt nem tudom...

Még egy kicsit bámulták ezt a csuda kutyát, akinek az apja egy kerítésen átugrott vaddisznó volt, majd Békenéni elment ruhát osztogatni, Kucsmabácsi pedig a kocsma felé vette az irányt.