DROID-423
2005.08.21.

blog   droidzóna   levrov

Az augusztus 20-i programok közül nem sok volt, ami érdekelt volna, egy kivétellel. Mint azt a hivatalosan kiadott programlista tartalmazta, ma 16 órától légibemutató volt a Duna fölött, a Lánchíd és a Margit híd közötti szakaszon. Hát akkor menjünk el erre, javasoltam kedvesemnek délután kettő körül, és háromnegyed négyre oda is mentünk a Lánchídhoz, hogy megnézzük a repülőket.

Lánchíd, mi? Naná, hogy nem a földről akartam fotózni. Tudom, unalmas, de már megint felmásztam. Helyet foglaltam a pesti pillér tetején, néhány, még tegnap este kiégett rakétacső társaságában, és vártam a repülőket. Kicsit petyegett az eső, Athina lent ácsorgott a járdán, néha integettünk egymásnak. Telt-múlt az idő...

Eljött 16 óra. Repülőbemutatókon mindig másodperc pontossággal kezdődik minden, de most nem történt semmi. Eh, biztos siet az órám, gondoltam, és tovább vártam. Negyed ötkor még mindig vártam. Négy huszonötkor eluntam, legyintettem, és elkönyveltem, hogy ezt is elbaszták. Olyan nincs, hogy ennyit késsenek, biztos lefújták. Elindultam hát lefelé a hídról. Ekkor láttam, hogy odalent, a lánc végénél két sárgamellényes droid ácsorog, és érdeklődve nézegetnek felfelé. Mint utóbb Athinától megtudtam, immár tíz perce azon tanakodtak, melyikük másszon fel utánam, de egyikük se mert. Amint leértem, már épp készültem leugrani a járdára, amikor felettünk hirtelen eldübörgött három repülőgép. Néztem dühösen, hát ilyen nincs, húsz perc késéssel kezdték. A szigorú arccal mellém lépő sárgamellényeshez fordultam.

- Ezzel miért késtek ennyit?!

A pasas köpni-nyelni nem tudott, majd kibökte:

- Hát... nem tudom.
- Nem négykor kellett volna kezdődnie?
- Hát... azt sem tudom...
- Áh, na mindegy.

Lemásztam az úttestre. A pasas utánam mászott.

- Maga mit csinált fent?
- Fotóztam. Azaz csak fotóztam volna.
- Sokba fog ez kerülni magának!
- Igazán?
- Igazán!
- Remek.

Azzal otthagytam. Közben a társa is átmászott a járdáról az úttestre, és heves tanakodásba kezdtek, hogy most mit tegyenek. Jobb ötlet nem lévén, heves rádiózásba kezdtek.

- Halló, Józsikám... itt vagyok, a híd közepéről jelentkezem... itt vagyok, igen... egy csávó felmászott a hídra... de már lemászott... itt követjük, szorosan követjük... a pesti oldal felé tart, vétel...

Unott hang a rádióból:

- Mi volt a szándéka?
- Azt mondta, fotózni akart.
- Jó, akkor mondjátok meg neki, hogy máskor ne csinálja.
- Hallottam - szóltam hátra, megkímélendő őket a fölös pofázástól.

Lent, a rakparton szirénázni kezdett egy rendőrautó. Az ork felhangosította a rádiót, hogy jobban halljam a szirénázást. Nyilván pont ezzel a kocsival beszéltek. Mivel szartam rá, hamarosan kikapcsolta. Közben lassan sétáltunk a Lánchíd pesti hídfője felé. Amint odaértem, közrefogtak.

- Aztán most mit csinálnál, ha elvenném a kamerádat, he!?
- Nem adnám oda.
- Mi az hogy nem adnád oda!
- Nincs jogod elvenni.

Időközben odaért Athina, egy kecses mozdulattal elkapta a felé nyújtott kamerát, és eltűnt a tömegben. Az ork egy pár percre lefagyott, ugyanis felismerte, hogy ez volt az a csaj, aki május elsején tökön rúgta őt az Alagút előtt, amikor hasonló hangnemben emberkedett. Igen, ismét találkoztak, kicsi a világ... A pár perces zavar után az ork fontossága tudatában fordult vissza hozzám.

- Mi az, hogy nincs jogom! És neked van jogod felmászni a hídra, mi?!
- Hát, a helyzet az, hogy ha nincs kiírva, hogy tilos, meg nincs kerítés se, akkor jogilag nem tilos.
- Úgy képzeled?
- Úgy.
- Ezek szerint bármilyen magas épületre felmászhatsz, ha nincs kiírva, hogy tilos?
- Így van.
- Essszemmegáll bazmeg ezen a csávón - játszotta az idegest az ork - hát ez mit képzel magáról... mindjárt szájbabaszom...
- Óvatosan az ilyesmivel - figyelmeztettem mosolyogva, különösen, hogy az egész ürge a mellemig se ért.

Mentem volna tovább, mire a faszi utánam szólt:

- Azért, mert ilyen pimasz voltál, most BEVISZÜNK!!
- Tényleg, és hová?
- Hát... hát beviszünk!
- Komolyan érdekelne, hova akar bevinni egy mezei biztonsági őr.
- Hát majd hívjuk a rendőröket!
- Hívjad, én meg nem várom meg.
- Hát az nem úgy van ám! Béla! Béla, fogjad meg a csávót!

Béla erőtlenül elém tartotta a karját, mire odébb toltam és otthagytam őket.

- Háteznemigazbazmeg, szétbaszom ezt a köcsögöt - hallottam hátulról.
- Mondom hogy óvatosan ezzel - figyelmeztettem ismét Törperős barátunkat.

Jobb ötlet híján a két ork utánam eredt, és kétoldalt mellettem haladva kísértek.

- Egyébként hová mentek? - érdeklődtem.
- Ööö... Dolgozunk!
- Hát, jó munkát.
- ...szétbaszombazmeg...
- Nana!

Már kezdtem unni a két faszkalapot, meg szemből is jött két hasonló, ezért tettem egy kanyart a Forum Hotel felé, és beültem egy ott várakozó taxiba. Az orkok lefagytak, nem tudták mire vélni a fordulatot, heves tanácskozásba kezdtek.

- Az Árpád hídhoz legyen szíves - mondtam a sofőrnek. - De gyorsan, mert az a rakat balfasz engem akar elkapni.
- Nem én vagyok az első a sorban - felelte a sofőr.
- Mi az, hogy nem maga az első?
- Szálljon át a kollégámhoz, ő jön...
- Ember, látja ott azt a négy sárgamellényes fószert, akik most indulnak felénk?
- Látom.
- Azok azért jönnek, hogy engem kirángassanak innen. És akkor bunyó lesz, meg lövöldözés. Tehát indítson.
- De nem lehet, a kollégám előbb van...
- Ember! Magának nehéz a felfogása?!
- De a kollégám... várjon...

Elővett egy mobiltelefont, és komótosan feltárcsázta a kollégáját. A négy balfasz meg egyre közeledett!

- Az isten faszát, induljon már előre, mert itt baszom szájba!!
- Jóvanmá', jóvanmá'...
- NEM JÓVANMÁ, INDÍTSON!!

A taxis erre nagy tétován beindította a motort és gurulni kezdett. Az orkok alig két méterre voltak, okos arccal megálltak, és nézték, hogy mi történik.

- De a kollégám...
- Faszt se érdekel a kollégája, kap egy rakat pénzt, csak menjünk már!

Erre mit csinált ez a baromállat? Nem ám elhajtott volna! Átgurult a Forum másik oldalára, úgy harminc méterre, és megkért, hogy szálljak át az időközben mellénk állt másik taxiba.

- Viszontlát...
- Faszfej.

Átültem a másik taxiba.

- Na, sofőr úr. Mégsem az Árpád hídhoz megyünk, mert a rendszámot már biztosan leadták a rendőröknek. Vigyen az Arany János utcai metrómegállóhoz, az közel van.
- De a kollégám azt mondta, az Árpád hídhoz megyünk!
- Igen, de ez most megváltozott.
- De az Árpád hídról volt szó!
- Most már nem arról van.
- De hát az nekem jóval kevesebb pénz!
- Tudja mit, megkapja a pénzt az egész útért, de most a metrónál kitesz. Érthető?
- Ööö... igen.

Elindultunk végre, s rövidesen megálltunk a metrómegállónál. A taxióra 550 forintot mutatott. Kezébe nyomtam kétezret.

- Itt van kétezer, nem látott semmit.
- Négyezer!
- Mi van?
- Négyezret adjon!
- Meg az apád faszát!

Nem tudom, mi lehetett ma, de valószínűleg kiengedték az összes retardáltat a Lipótmezőről.