DROID-404
2005.07.11.

blog   droidzóna   levrov

Emberek! Megvan, hogyan készül a másnapos péksütemény.

Nagy vihar volt ma, pont a nyakamba kaptam, csuromvizesen baktattam a villamosmegálló felé egy csendes újpesti mellékutcán. Éhes is voltam, nem ebédeltem, és már igencsak délután hat óra felé járt az idő. A már bezárt újpesti piac csarnoka mögött haladtam el, sajnálkoztam is, hogy már zárva van, nem vehetek valami harapnivalót, amikor egyszer csak friss péksütemény illata csapta meg az orromat. Hú! Pékség! Na, keressük csak meg!

Hamar meg is találtam. A péküzem ajtaja nyitva volt, és odabent éppen aranybarnára sült, ínycsiklandóan illatos, még kemenceforró pereceket pakoltak egy kenyértartó kocsira.

- Elnézést! - szóltam oda a péknek - hol lehet ezekből venni?
- Ezekből nem lehet, zárva vagyunk! - hangzott a válasz.
- Elszállítják őket?
- Nem, itt adjuk el, a boltban.
- És hol a bolt?
- Itt van a bejárat, a túloldalon. De már zárva vagyunk.
- Akkor minek sütik a perecet?
- A holnap reggeli nyitásra, reggel kilencre!

Tetszik érteni, így készül a másnapos perec. Hiába kértem a pékeket, hajthatatlanok voltak: a szabály az szabály, rendnek kell lennie, semmi szín alatt nem adtak el nekem perecet. Majd holnap reggel! Hiába, mindent a vevőért...

A tér túloldalán kínai büfé állt. A kis kínai már épp húzta volna le a rolót, amikor odaértem. Látva, hogy vendég érkezett, gyorsan kinyitott újra, kiszolgált, és zokszó nélkül, mosolyogva megvárta, míg megeszegetem az ételt. Csak utána zárt be és ment haza. Ezek után ne csodálkozzunk, ha a kínaiak szarrá alázzák a magyar kereskedőket.