DROID-334
2005.04.13.

blog   droidzóna   levrov

A múltkor valahogy félbemaradt Rutin mester kutatási anyagának ismertetése. Pedig ugyebár érdekes téma az életbe belefeszülő vidéki öregek elemzése. Folytassuk hát.

3. esettanulmány

Újabb klasszikus.

Helyszín: vidéki város.
Terep: emelkedő, kanyarodó, záróvonallal elválasztott út
Tanúk: gépkocsivezető-oktató, közúti járművezetési vizsgabiztos

Szereplők:
RSS, mint éppen vizsgázó gépjárművezető
1 fő kerékpárt toló, szakadt öregember agrárcsizmában, legényesen félrecsapott micisapkában
1 db Polski Fiat 125 típusú oktató gépjármű

Események:

A közúti vizsga vége felé jártunk. Eddig minden flottul ment. Lenyomtunk még egy trükkös egyirányúutcából-kikanyarodásnál-hovasorolsz akadályt, csont nélkül. A vizsgabiztos közölte, hogy jól van, minden rendben, menjünk vissza a telepre.

RSS a büszkeségtől dagadó kebellel vezette a járművet a közeli ATI telep felé. Az oktató is elismerően motyogott valamit, mert ezen a napon ez volt az első sikeres vizsga, a vizsgabiztos igen kemény ember hírében állott.

A jármű elérte az enyhén emelkedő, ZÁRÓVONALLAL biztosított kanyart, és ekkor RSS borzasztó döbbenetére egy szakadt, agrárproletár külsejű vénember vállt láthatóvá, aki kerékpárjával keresztben állva TELJESEN ELZÁRTA a közlekedésre kijelölt forgalmi sávot. RSS már gondolkozott rajta hogy kikerüli, azonban később rájött hogy ezzel ELVESZÍTETTE volna a már a zsebében levő jogsit a záróvonal miatt. Oltári szerencséjére viszonylag lassan, magas sebességi fokozatban érkeztünk, így az emelkedő miatt a gépkocsi enyhén rángatni kezdett, amit RSS azonnali kuplungolással és a visszagurulás ellen fékezéssel küszöbölt ki. A gépkocsi megállt.

A vénember, kb. fél méterre a motorháztetőtől NEM MOZDULT.

Kb. 2-3 PERC telt el. Igen kínos csend ereszkedett a gépkocsira. Időközben hátulról is megérkezett néhány jármű. RSS tudta, hogy ez a tökéletes csapda: előre a vénember, oldalt a záróvonal illetve egy virágágyás, hátul autók. Felhangzott az első dudálás hátulról...

Végül az oktató kiszállt, és a következő párbeszédet folytatta le a vénemberrel:

- Bácsi, legyen szíves áthaladni az úttesten, vagy visszalépni a járdára, mert továbbmennénk!
- Át lehet itten mennyi?
- Igen, át lehet menni, legyen szíves menjen át.
- De nem gyün semmi?
- Nem, nem jön semmi, de sietnénk, legyen szíves...
- ÁTKÍSÉRNYE A ZÚTON?
- ...

Nem tudott mit tenni: fogta az öreget és átcibálta a túloldalra. Közben mindkettejüket majdnem elütötték a mögöttünk való várakozást elunó, és a záróvonalon nagy gázzal áthajtó autók...

Megkaptam a jogosítványt, de két nap kellett hozzá, hogy a kezem remegése megszünjön az eset után...