DROID-326
2005.04.02.

blog   droidzóna   levrov

Olvasói történet, megint. Névtelenül, mert az úgyse érdekel senkit. Tehát...

Jelenet 1. Éppen a tévé előtt ültem, persze az a fadarab csak értelmetlenséget, és debil dolgokat sugárzott ki magából, egyszóval teljesen átlagosan viselkedett. Királyi tévénk megtartotta azon jó szokását, miszerint külön jelzi - a nézők nagy örömére - hogy következő műsorukat sztereóban sugározza nekünk, had legyen az nekünk jó, had örüljünk (Annak a droidnak, aki ezt kitalálta, üzenem, hogy külföldön ez teljesen elfogadott, az a minimum, hogy minden műsor sztereóban fut, sőt, mióta van HDTV, azóta már a legtöbb fontosabb film és sorozat 5.1-ben hangzódik vájtos füleink nagy örömére). Tehát megjelent a súlyos felirat, mellé pedig komoly hangsúllyal - mint valami attrackiót - egy komoly és egyben idióta hang felolvassa az írást, nehogy véletlen az analfabéták ne értsék meg.

Jelenet 2. Nyílik az ajtó, egy férfi leül a fotelba, és megfigyeli a kínált programot. Droidunk agyában receptorok milliói értelmezik, dekódolják ezen üzenetet, majd megindul a kiértékelés folyamata, a masina pingpongozni kezd két érték közt, mire végre dűlőre jut, és kihozza a találatot, amelyet az adott gépezet hangszálaiba juttat, eztán pedig a szájnyíláson át egy 7 decibel hangerejű, egyértelmű választ mond ki.

- SZTEREÓSZEMÜVEG?

A jelenet másik szereplője, bambán néz, nem érti droidunk kikövetkeztetését, ám még mielőtt valamilyen kérdést intézne a droid felé - miszerint droidprogramjának receptorai helytelenül dekódolták a televízió által küldött anyagot - robotunk feláll foteljából, és elindul egy célpont felé. Miközben eme célpontot megtámadja, aközben a droidprogram - szintén a szájnyíláson át - végső konczekvenciaként megmagyarázza az adott kikövetkeztetést.

- Szterószemüveg! - ismétli el gépiesen a robot, majd folytatja - Igen, sztereószemüveggel kell nézni ezt az adást! - ismétli újra a gépezet.
- Judit! Hol vannak a SZTEREÓSZEMÜVEGEK? - teszi fel a kérdést nejének.
- Hogy mik? - Kérdez vissza a droid felesége.
- A 3D-s szemüvegek! - üvölti vissza a droid.
- Ott vannnak a polcon - válaszol a droidnej.

A gépezet célbaveszi a polcot, s megindul felé, gyors, tempós, de statikus iramban, s végül el is éri célpontját. Fogószerszámai felemelkednek, és levesznek a polcról egy kis nájlonzacskót, majd egy - beindított - matatóprogram segítségével kiemelnek egy darab sztereószemüveget, majd mégegyet, s mégegyet a droid neje és fia számára. A gépezet visszaindul, s gyorsan helyet foglal karosszékében, nehogy lemaradjon, eme audióvizuális élményről. Felveszi gyorsan sztereószemüvegét, eztán nyújta fiának a szemüveget, azonban az érthetetlen dolgot tesz: sírva nevet. A droid nem érti, mi lehet a próbléma. "Hülye gyerek". Magyarázza meg magának ezt a nyílvánvaló tényt, majd rákoncentrál az adott vizuális hatásra.

Nem. Még véletlen se higgyjük, hogy a program felméri, hogy helytelen dolgot cselekedett - mivel ugye szteró hang helyett, sztereó képet vár - sőt! Invitálja feleségét is, eme csudálatos élményre. Persze amaz azonban értetlenséggel fogadja, és hangos hahotázásba kezd. A 2 nevető személy lassan már túlordítja ezt az érdekfeszítő műsort, ezért a droid felordít, hagyják el a szobát, amennyiben nem haggyák őt békében eme fontos kikapcsolódásában. Gépezetünk kimondta az utolsó szót, és figyeli tovább a műsort.

Jelenet 3. Tudja, hogy mi a borzasztó ebben az egészben, kevdes olvasó? A gépezet, egy felsőszíntű oktatásban részesült droid, mégpedig BÖLCSÉSZ.

Viszhall.

Hát, igen. Bölcsészek...