DROID-320
2005.03.20.

blog   droidzóna   levrov

Polgárőrökkel, rendőrökkel és más, az éjszakát járó szakikkal érdemes beszélgetni, ha az ember droidsztorikat gyűjt. A rendőrség külön dossziét nyithatna a rozsdás agyú robotoknak, akik éjszakánként felzavarják őket.

Történt egyszer, hogy egy öregasszony kihívta a rendőröket, mert állítása szerint valaki hologramokat vetít a szobája falára. Kiment a járőr, bár sejtették, hogy valami baromság lesz a vége, de a szabály az szabály, minden bejelentést ki kell vizsgálni. Bementek a lakásba, a néni pedig a következőkkel fogadta őket:

- Az ufók! Az ufók azok! Hologramokat vetítenek ide nekem!
- Mit csinálnak? - érdeklődött kedvesen a járőrparancsnok, ahogy az elmebetegekkel szokás beszélgetni.
- Átvilágítják a fejemet, és mindenféle képeket küldenek!
- Képeket.
- Jaj, maga nem hisz nekem, biztos úr?
- De, de, hogyne hinnék.
- Jaj, ne csinálja már. Jöjjön, megmutatom.

Azzal leültette a rendőröket a kanapéra, lekapcsolta a villanyt, és az egyik fal felé fordulva várakozni kezdett. A rendőrök is várták, mi sül ki ebből. Már vagy tíz perce ültek így, kezdték kurvára unni, amikor egyszer csak tényleg láttak valami kékes fényt megvillanni. A nyanya mindjárt felrikoltott:

- Ott van! Ott van! Ugye, megmondtam!

Nézték a rendőrök, hogy mi a fene ez, aztán rádöbbentek. A házzal szemközti diszkó fénye világított be az ablakon, de csak egy pillanatra, ahogy a sötétítőfüggöny meglebbent!

- Hát, ööö, izé - mondta a járőrparancsnok - mi most lemegyünk és izé, rádión beszámolunk a kapitányságnak... ne tessék minket újra hívni, ha nem jönnénk... elintézzük, nem lesz itt ufófény, ígérem.
- Jaj, köszönöm, biztos úr, nagyon köszönöm!

Lementek a kocsihoz, egy darabig nézték egymást, majd megegyeztek, hogy ez azért durva volt, és visszamentek a kapitányságra.