DROID-318
2005.03.18.

blog   droidzóna   levrov

Folytatjuk az építőipari droidsorozatot.

Az építőipari droiditás nem áll meg a munkások szintjén. Igen izgalmas dolog például építésvezetőt felvenni. Szép példány volt például az a negyven körüli építőmérnök, akit négyszer küldtek el felmérni, hogy hány m2 csempe kell egy L-alakú szoba padlójának és a lábazatnak a leburkolásához és négy radikálisan különböző eredménnyel bírt visszajönni.

A csúcs persze az építészmérnök. Az építészek sokszor gyakorlati tapasztalat és gyakorlati érzék - költségérzékenység - nélküli "művészemberek", akik "megvalósítják magukat" - tisztelet a kivételnek! Sajnos, ő a megrendelő embere, ezért az erő pozíciójában van. Persze azért be lehet szopatni. Egy különösen aggresszív és bunkó építész tervrajzát például elküldte a fater egy statikushoz (amúgy is kötelező a statikai vizsgálat, de ráért volna még). Összeültek, megrendelő, építész, fater. Fater elkezdi, hogy a terv statikailag gyanús egy kicsit, biztosan így gondolták-e. Építész elkezd ordítani és verni az asztalt, hogy ezt ő tervezte, és amit ő tervez, az jó, és hogy jön a csicska kivitelező ahhoz, hogy őtet kritizálja. Fater hagyta, hogy jó nagy hülyét csináljon magából, majd szerényen előhúzta a statikai vizsgálat eredményét, amin az oldal közepén harmincas betűmérettel díszelgett, hogy É L E T V E S Z É L Y E S... Akkor a tervező hirtelen beszerényült, a megrendelő meg nagyon csúnyán nézett, vélhetőleg a droid később, a tárgyalás után országos nagy lebaszást gyűjtött be tőle...

Azért a vállalkozók se kutyák. Egy mérnökember a nyolcvanas években feltalált egy padlóburkoló anyagot, ami saválló, hőálló, csúszásbiztos, szóval remek pl. üzemeket burkolni, és jelentősen olcsóbb, mint a meglévő, hasonló paraméterekkel rendelkező anyagok. Szabadalmaztatta, körbeházalta vele az állami cégeket, persze le se szarták, végül egy burkoló vállalkozó, hívjuk Lacinak, fantáziát látott benne és bevette a cégbe tulajdonostársnak. Innen kezdve az ilyen munkákra verhetetlen ajánlatokat tudtak beadni, annak rendje és módja szerint meg is gazdagodtak szépen. Sajnos a Laci belecsúszott a tipikus magyarvállalkozós "az éjszaka császára" szerepbe, minden éjjel végigitta a jobb bárokat, idővel ügyesen el is itta az eszét, ahogy azt kell. Na, a kilencvenes évek elejefele támadt is egy nagy üzleti ötlete: magánkórházat fog építeni az elit számára. Persze nem értett hozzá, gondolta, a milliárd körüli vagyona pont elég az épületre, a minden másra meg majd felvesz egy kis hitelt. Arról fogalma sem volt, hogy egy elitkórházba a technika legalább háromszor ennyi, meg az embereket fizetni, amíg felfut, meg a marketing, meg a minden...

Összehasonlításképpen: a csepeli kórház a szívműtő-blokk felújítására és legkondizására, betechnikázására félmilliárd körüli ajánlatokat kapott (állambácsitól meg hetven misi támogatást... na, azóta is az ablakon keresztül szellőztetnek...). Szóval sorra vette föl a kölcsönöket, a kórház meg sose nyitott meg, végül az egyik maffiózós hitelezője a fejéhez nyomott egy pisztolyt, hogy írassa a nevére az egészet. Végül is nem volt nagyon geci, több adósság volt már rajta, mint amennyit ért, voltaképpen jól járt a Laci. Úgyhogy a nagy gazdagságból hirtelen földönfutó lett, egy haverja együttérzésből odavette a családjával együtt magához kertésznek, házi mindenesnek. Még jobban ivott, aminek az lett a következménye, hogy a felügyelet nélkül hagyott kétéves kislánya belefulladt az úszómedencébe... amit úgy reagált le, hogy ki se józanodott többé. Azóta nem hallottam felőle, szerintem mostanra már halálra itta magát :-(

És hogy a megrendelők se maradjanak ki a sorból: egy családi házat építtető magyarországi osztrák házaspár nagyon szívózott, nem akarták kifizetni az utolsó részletett, légből kapott minőségi kifogásokat hoztak fel. Lett hívva igazságügyi szakértő, semmiben sem adott igazat neki, de azért ment a huzavona. Droidjaink viszont elkövettek egy apró hibát: nem igazán mélyedtek el a magyar építőipari jogban. Amíg egy épület nincs véglegesen átadva-átvéve, az építési területnek minősül. Építési területről a kivitelező teljes joggal kitilthatja a megrendelőt, ugyanis ő a felelős érte, ha a fejére esik egy kosár tégla. Azonkívül a beköltözéshez kell egy lakhatási engedély is, és azt hiszem, az úgy működik, hogy azt a kivitelező valamilyen nyilatkozata után adja ki az önkormányzat. Így aztán az lett, hogy az osztrákok egy biztonsági orkkal néztek farkasszemet a csillogó új házuk bejáratánál, aki nem engedte be őket a teljesen kész, kitakarított házba, ahonnan rég levonultak a munkások. Persze hívtak rendőrt aki semmit sem tehetett stb. Október vége volt, amikor elkezdődött a huzavona, jött a tél, a ház meg ott állt fűtetlenül. Végül rájöttek nagy okosan, hogy így szét fog fagyni az egész, és inkább megegyeztek...

Bár azt hiszem, a legnagyobb építőipari droidsztori a Nemzeti Színház. Egy falon hétféle ablak... A Schwajda azzal védekezett, hogy jelenleg kétféle építészeti divat létezik, ez az összehányt eklektika, meg a bevásárlóközpontok minimalizmusa, és akkor már inkább ez... azt sajnos nem kérdezte meg tőle a riporter, hogy ki a lófaszt érdekelnek az építészeti divatok. De a legszebb megoldás a szabadtéri színpad - a HÉV-től egy köpésnyire...Mondjuk a Lehel-téri űrhajó se semmi, de az nem zavar annyira, mert az csak egy piac.