DROID-316
2005.03.15.

blog   droidzóna   levrov

Athina mindjárt elrángat a géptől. Mivel nincs időm hosszan írni, kaptok egy fél konzervet Shenpen részirül. A másik felét majd holnap. Tehát...

A Droidzónában eddig feltáratlan, pompás droidközösséget vennék most górcső alá: az építőipar.

Történt egyszer, hogy egy haver ki akarta festetni a lakását. Talált is egy jómunkásembert, aki rögvest bemutatkozott neki, ilyenképpen: Pityu vagyok, a Kalifa. A srác nem igazán tudta, mit kell ilyenkor csinálni, jó fej akart lenni. Arról már hallott, hogy az építőmunkás jellemzően nem antialkoholista, tehát elővett egy üveg viszkit, és ittak egy pertut. Majd elmutogatta, hogy mit kéne kifesteni és milyenre, majd elment dolgozni. Estére a következő látvány fogadta: Pityu, a Kalifa édesdeden alszik a padlón és szerelmesen keblére szorítja a közben kiürült viszkisüveget... :)

Egy másik ismerős éttermet akart nyitni, nosza, nagy felújítás, és elkövette azt a hibát, hogy előre felszereltette az egyik porcelán mosdót, hogy hadd tudjon kezet mosni a derék munkás a nehéz nap után. Másnap arra lett figyelmes, hogy a bádogvödröket a vécé ajtajából ballisztikus ívben basszák befele a mosdóba...

2000-ben felújítás volt szüleim házában és kihasználtam az alkalmat egy gyors szintfelmérésre. Nyolc munkást kérdeztem meg, hogy hogy hívják Magyarország akkor már két éve hivatalban levő miniszterelnökét. Eredmény: 2 Orbán Viktor, 1 Horn Gyula és 5 fogalmam sincs...

Fater egyébként építőipari vállalkozó, nekik is vannak érdekes történetei. Egyszer, még a hetvenes évek végén, amikor vidéken divatosak voltak a falakra hengerelt sorminták (fentről lefele kis rombuszok, meg ilyesmi), egy gödöllői házikót hengerelt egy korrektül mocsolyarészeg szobafestő. Ahogy haladt balra, egyszercsak eljutott az ablakig, és persze annak rendje és módja szerint ki is esett rajta. Földszint lévén ez nem nagyon viselte meg, inkább aludt egy kicsit a kertben. Később fölébredt, és elkezdett bebootolni. Beindult a periféria-felismerés: "Hö! Mi ez itt a kezemben? Né, egy henger! Akkor én most bizonyára hengerelek!" És boldogan folytatta a sormintát - a fal külső oldalán...

Éppen nyári szünetem volt a fősulin, amikor elhívott a fater, hogy menjek vele megnézni a shopépítést egy vidéki benzinkútnál. Alvállalkozó csinálta, és valahogy nem igazán bízott benne. No, arra lettünk figyelmesek, hogy kút behajtóútján elhajigálva minden szerszám úgy, hogy nem is lehetett beállni tankolni, emberek meg sehol. A kútvezető egy kicsit ideges volt... elmondta, hogy öt óra nulla nullakor az emberek szó szerint eldobták, ami a kezükben volt, és eltűntek, a fene tudja, hova. Fater rutinosan megkérdezte: "Hol van a legközelebbi kocsma?". Természetesen ott meg is találtuk a brigádot egy hatalmas halom üres sörösüveg mögött - négyükre olyan húsz üveg sorakozott az asztalon. A droidok így magyarázták az esetet: "Há' mi rendet raktunk vón' később magunktól is, csak gondótuk bedobunk gyorsan egy pofa sört és aztán menyünk is rögtön vissza..." Ekkor egy érdekes átalakulás következett be: művelt, ízig-vérig civilizált faterom egy pillanat alatt átváltozott Potrien őrmesterré: összehasonlította a csapat törzsfejlődésben elért fejlettségi fokát néhány egyéb élőlénnyel, mint például a trehány disznó, a részeg állat és a barom, és ugatásszerű kiképző-parancsokkal hajtotta vissza a megszeppent brigádot rendet rakni... Később rákérdeztem, hogy ez mi volt. Elmondta, hogy aki ebben a szakmában dolgozik, előbb-utóbb megtanulja és szükség szerint előveszi a kódnyelvet, ami segítségével a lumpendroidokkal meg lehet értetni, mit vár tőlük az ember :)

Érdekes volt még a brazil gépsor története. A szakma a jellemzően útépítéseken, csőfektetéseken sorban lapátoló cigány kubikosbrigádot hívja brazil gépsornak. Vezetőjük általában szintén cigány vállalkozó, aki az embereit brutális terrorral kezeli, akik ezt zokszó nélkül elfogadják - mindaddig, amíg valami hiba nem támad a pénz körül... Történt egyszer, hogy ki kellett rúgni egy alvállalkozót és szoros határidő miatt alkalmazni kellett az első brazil gépsoros vajdát, aki szembejött, nem volt idő válogatni. A vállalkozó persze vadul fogadkozott, hogy az igencsak rövid határidőre készen lesz. Persze nem lett kész, csak kb. a kétharmadával, úgyhogy ki lett rúgva ő is, és a fater rendes volt, mert a megrendelőtől benyelt tetemes kötbért nem tolta rá, hanem egész egyszerűen kifizette a kialkudott pénz kétharmadát, és agyő. Emberünk fenyegetőzött erősen, hogy kűdi ám az embereit, oszt lesz nagy balhé, pofonosztás, lábtörés meg minden. Jó'van, küldje. Meg is jelent a fater irodájában egy csapat brazil, és bár szorongattak egy-két érdekes szerszámot, első körben hangosan és udvariatlanul ugyan, de fenyegetőzés nélkül érdeklődtek, hogy mi van a pénzükkel. Erre a fater hellyel kínálta őket a tárgyalóban, kávé, üdítő, érdekes módon ettől teljesen megnyugodtak. Ezeknek az embereknek a szemében nagyon is feudális társadalomban élünk, és az, hogy őket leültették egy tárgyalóban, az "úri osztály" - bármilyen nevetségesen hangzik is ez nekünk - tárgyalójában, azonnal kezes bárányt csinált belőlük, és tiszteletteljes csöndben hallgatták végig, ahogy a fater elmondta, hogy mi van. Szóval általában megéri emberszámba venni az embereket. A hangadójuk megjegyezte, hogy valamit ők nagyon nem értenek: ők a fizetésük harmadát kapták csak meg, milyen kétharmadról van itten nagyba szó. Na, kiderült, hogy a vállalkozójuk úgy gondolta, hogy a kétharmados bevételnek egyáltalán nem kell az ő hasznát csökkentenie, levett ugyanannyit, amennyit a teljes összeg után vett volna le, és a többit szétosztotta. Ýgy aztán az emberek a pénzük harmadát kapták csak meg. A cigányok közölték, hogy tökéletesen megértik, hogy a fater el nem végzett munkát nem akar kifizetni, elnézést kértek (!), és közölték, hogy akkor most elmennek a vállalkozójukhoz és röptibe' szíjat hasítanak a hátából. El is neveztük őket bumerángkommandónak :)