DROID-296
2005.02.16.

blog   droidzóna   levrov

- Anyuu, mi van ebédreee?
- Droid, kisfiam.
- Az milyeeen?
- Ilyen.

Valahogy így is felvezethetném Ivan nevű kedves olvasóm droidsztoriját, de azért ez elég gáz lenne. Maradjunk csak annyiban, hogy tessék, itt egy droidsztori.

Nyugati, metró, mozgólépcső. A legaljára érek éppen, nézelődök széjjel, a túloldalon mit látok... Egy biztonsági őrdroid egy toloszékes egyént próbál "felsegíteni" a mozgólépcsőre. De nem ám akárhogy! Háttal állnak be, a rokkant faszi fogja a szék karfáit. Szépen elindulnak... azután egy apró probléma, lám, beárnyékolja a küldetés sikerességét, mert a mozgólépcső fokai bizony rendeltetésüknek megfelelően elkezdenek kiemelkedni egymásból, a tolószék meg előrebillen... A biztonsági arc elkezd erőlködni, hogy megtartsa a 30-40 fokos dőlésű, meredek pályán, nehogy leguruljon. Ez sikerül is neki (bravó), de a tolószékes arc, szerencsétlen, nem bírja tartani magát, előredől, lefordul a székről, placcs! A biztonsági droid néz egy nagyot, aztán, mivel az előtte álló üres széktől nem tud megmozdulni, netán segíteni, úgy üvölti vörös fejjel, hogy ÁLLÍCCSÁKMÁRLE!!

A végeredmény tehát egy álló mozgólépcső, egy droid, kezében az üres toloszékkel, alatta pedig a fejjel lefelé fetrengő rokkant egyén. Ez fogadta a Nyugati Pályaudvar megállójába érkező utazókat, színesebbé téve amúgy szürke, rohanással és stresszel teli életüket...

Halkan kérdezem, ez vajon nem ugyanaz a biztonsági őr volt, aki pár hónappal ezelőtt a mozgólépcsőn lezuhant, vérző fejű nőt kis híján megfojtotta, mert szentül meg volt róla győződve, hogy szétpattan a nyakcsigolyája, ha ő nem fogja össze?