DROID-286
2005.02.05.

blog   droidzóna   levrov

Kedves Olvasók, ma ismét Hauptscharführer Rutin fog benneteket boldogítani egy droidesszével, melyhez néha én is fűzök némi kommentárt. A téma pedig...

Droiditás a klozeten

Üdv Droidfalók!

Ma beugrott egy story, gondoltam, nem hagylak ki benneteket sem... Tehát, az alaptézis egy ritkán vizsgált, ugyanakkor igen tanulságos terület: a droidok illemhely-használati szokásai...

Tudjuk, hogy droid néptársaink rendelkeznek az emberi anyagcsere imitációjához szükséges perifériákkal. Azonban az ürítést vezérlő alrendszer gyakran gyári hibás, csapnivalóan rossz, vagy egyszerűen nem a közép-európai normákhoz van kalibrálva. Ezt legegyszerűbben a közös használatú illemhelyek droidinvázió utáni állapotából mérhetjük le, már ha nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, mint pl. a már megénekelt Zs. néni és D. bácsi esetében, akik szarószékes ámokfutásukkal adtak hű képet a droidok otthoni ürítkezésének színes világából.

Jómagam az első közös droid/humán klozettel az oviban szembesültem (a bölcsiben jutott saját használatú pelenka minden delikvensnek). Lakhelyem ovija terjedelmes, "sokhengeres" vizesblokkal rendelkezett. A klotyók minden igényt kielégítőek és gyermekméretűek voltak – azonban az ajtajuk nem volt zárható, és a fülkékbe igen könnyen be lehetett látni alul. Ha pedig valakit épp letolt gatyával, trónolva kapott el a betóduló kedves társak jóindulata, az örök életre szóló lelki sebeket szerezhetett... Tehát, az óvodai sz@rás túlélőshowra emlékeztetett – vagy emberfeletti akaraterővel visszatartotta a páciens, vagy elterelő hadműveletek tömkelegével biztosított magának néhány másodpercnyi, teljes erővel elvégzett, gyilkos feszültséggel fűszerezett rottyantásra való időt... A minidroidok szerepe természetesen a békésen sz@ró dolgozókra való, sportként űzött rányitásban – majd a saját csapdájukba esve, és az időből kifutva besz@rással végződő balesetekben nyilvánult meg... Nap mint nap volt "szimatolás", aztán a menekülő tettes gyerekdroid befogására indított hajtóvadászat az udvaron (!), kényszermosdatás és tornacuccba való átöltöztetés. Akadt olyan elvetemülten hülye is, aki az óvodát övező, mélységben tagolt műszaki zár ellenére megszökött, csak hogy a szomszédos gazos telekre rohanjon egyet f*sni. Persze az óvónénik jól bejáratott tehetetlenséggel szemlélték az elharapózó klozet-terrort, így az általános iskolába küldött droidovicsok ürítőszoftverén semmi frissítést nem eszközöltek az illetékesek.

Ide belekommentálnék: ez valahogy nálunk is ugyanígy zajlott, magyarán akinek egyrészt normális anyagcseréje, másrészt a privátszféra valamelyes védelme iránti minimális igénye volt, azt az óvoda droidállománya nem tartotta embernek. Aki pedig neadjisten nem érte még el azt a kort, hogy ürítkezését a megfelelő helyen végezze, azt szabályos megalázó tortúrának vetették alá, vagyis az óvoda teljes állománya előtt levetkőztették, majd hangos szidalmak és a többi gyerek röhögése közepette megmosdatták. Minden bizonnyal szerepelt az óvoda terveiben a minél több potenciális tömeggyilkos pszichológiai kiképzésének megalapozása.

Általánosban a budi kinézete az eddig megszokott kihalt halálzónától a katasztrófa sújtotta övezet felé mozdult el. A szomszédos, csak alsó tagozattal rendelkező falu pottyantós budin és Népszabadsággal való s*ggtörlésen szocializálódott tanulói nem tudtak felnőni az új körülményekhez. Viszont nagy élvezettel vetették magukat a számukra ismeretlen angol WC-re – és pillanatok alatt a maguk képére formálták. A takarítónők nem is vették a fáradságot, hogy benyissanak. Tudták előre, mi várna rájuk: bokáig érő, szelíden hullámzó vizelettenger, perem fölé érő sz*rrakások (a piszoárban is!!!), isa pur - isa hamu. Jómagam egyszer, futólag fordultam elő ebben a helyiségben – jöttem, láttam és győztem futni.

Nem kell ehhez vidékre menni - a mi budapesti iskolánkban pontosan ugyanilyen állapotok uralkodtak, értem itt nem csak az eddig leírtakra, hanem a most következőkre is...

Azonban lelkes igazgatónőnk nem riadt vissza a kihívástól! Vakmerő expedíciót indított a klozet állapotának felmérésére. Abban a naiv hitben ringatta magát, hogy egy kis felmosás, a budik lehúzása és némi szellőztetés száműzi az alvilág démoni lehelletét a mellékhelyiségből. Illatos kendőt az arca elé szorítva, két takarítónőt maga előtt taszigálva behatolt a kézmosóba... Utasította az egyik takcsinénit, hogy merje ki az ott csendesen ázó szöveggyűjtemény lapjait, és nekifeszült az igazi harci zónába vezető ajtónak. Az nem engedett. A bent mindent elborító pisi-óceán miatt bedagadt. Az igazittó nénit azonban nem akármilyen fából faragták. Vállal lökte be az ajtót – az a falhoz passzírozott egy mögötte elhelyezkedő sz*rkupacot, de kinyílt – és a gátját vesztett ár elöntötte a kézmosót is...

A takarító nénik átkozódva itatták fel a generációk óta gyülemlett, a falakon körben örök hugykőnyomokat hagyó matériát. Igazgató néni kidobta emberi használatra alkalmatlanná vált kismamacipőjét (nem kismama volt, csak dagadt, és a visszerek miatt...), és gumicsizmával felfegyverkezve tért vissza. Vakmerően előretört a sz@ros piszoárok között, és benyomult az egyik sloziba. Le sem nézve megrántotta a tartály kioldóláncát... A rég nem használt mechanika kieresztette a vizet... Az áradat ostromolta, de nem törhette meg a vécécsészébe kövesedett, gigászi rakást... A tetejét azonban lecsapta, és a falig repítette... Aztán, mivel a cső el volt dugulva, a csésze megtelt, és igazgató néni pánikban menekült az újabb áradat elől. Útját a falon szétpasszírozott, számtalan ősöreg poloskaholttest kísérte végig...

Bár akkor még nem ismertem ezt a kifejezést, de nyilvánvaló volt, hogy igazgató néninek bedurrant az agya a retyó miatt. Szünetekben a világból kiátkozta a mellékhelyiség gyilkosait, iszonytató büntetéstömeget helyezett kilátásba, ha kiderül ki a tettes – a magukat biztonságban érző parasztdroidok meg csak vihogtak a háta mögött.

Aztán felvirradt a mindent eldöntő ütközet napja. Két vízvezeték-szerelővel megerősítve a kis csapat újra támadott. Mivel nem volt más lehetőség, a takarítónők kicsákányozták a két irdatlan, mammutbébire emlékeztető über-kupacot a WC csészékből, és kihordták a derítőbe. A vízvezeték-szerelők bevetették a kampós drótokat... És a két klozet felfedte szörnyű titkait: egész tekercs WC papírokat (miközben a bumburnyák droidok az úttörődíszletekhez használt piros krepp-papírral törölték a seggüket – mint azt a plafonra ragasztott piros foszlányok bizonyították), egy fél melegítőfelsőt, pár evőeszközt az étkezdéből, péppé rothadt gyümölcsöket (!) és egy jó állapotban fennmaradt spirálfüzetet... Aminek a borítója történetesen elárulta a főbűnös nevét...

Igazgató néni minden nevelési és szociális alapelvet elfeledve, középkori ellenreformátorként prédikálta ki az illetőt, akin örök életére rajta ragadt a "szaros Csiger" név. Ez volt a minimum, amit e penetráns droid érdemelt a sorstól... Középiskolában már nem volt poén összesz*rni a budit, mondjuk általánosban is csak a parasztabbjának, viszont beindult a bagózás. A nemdohányzók tüdeje dohányzó társaikéval ellentétes előjelű változásokon ment át: mindenki megtanulta hosszú percekre visszatartani a lélegzetét, aki brunyálni akart. Az igaz döbbenetet azonban a szemben levő lányvécé ajtajának spontán kinyílása okozta: kiderült ugyanis, hogy szépségükért bálványozott és titkon imádott iskolatársnőink vidáman esznek (!), trécselnek és tinilapokat olvasgatnak, miközben társaik kisebb-nagyobb ügyeiket intézik mintegy karnyújtásnyira...

Tényfeltáró erejű eset volt, amikor az újonnan átadott számítástechnika terem melletti, szintén vadiúj WC adta be a kulcsot. Ernő bá', a kampós dróttal felfegyverzett karbantartó zárta rövidre a problémát, amikor összefüggést talált a délutánonként megrendezett titkárnői tanfolyam, és a WC-t elzáró, óriásira duzzadt szárnyasbetét között...

Katonaság... Itt nem a szárnyasbetétek, hanem a középsulit kihagyó, de itt visszatérő, alulszocilaizált egyedek jelentették a problémát. Armyreportomban megénekeltem, mi módon tartott képzést a szolgálatvezető Newton WC és Angol WC szaktantárgyakból, hogyan figyelte ki és buktatta meg az orvsz*ró (cigvány) Szever honvédet, és hogyan jöttek rá a legnagyobb marhák is, hogy egyszerűbb lehúzni, mint aztán vizesblokk-kommandóba osztva súrolni... Az egyik kopasz cigvány gyerek trükkös éjszakai besz@rása és a találatot kapott pizsama (fuxszal együtt való) leadásnak kísérlete is kudarcba fulladt a szemfüles raktárosnak köszönhetően...

Egyszóval – mindenki óvakodjon a zárlatos ürítőmechanizmussal büntető droidoktól! ;-)

Rutin