DROID-281
2005.01.30.

blog   droidzóna   levrov

Kezdésnek tekintsétek meg egy döglött madár fényképét.

Hogy ezen mi olyan érdekes? Nos, ezt a madarat lelőtték, mégpedig valószínűleg 6 vagy 9 mm-es flóberttel. Ez még mindig nem túl érdekes, mert hát van pár köcsög, akiknek jól állna a seggükben a karó. Hanem hol hevert ez a madár? Nos, nem máshol, mint a rendőrpalota mellett, két lépésre a bejárattól, ahol őr is áll, vagy legalábbis kellene állnia, és legalább négy kamera figyel a falon. A seb a madár hátán tátong, pontosan középen, tehát felülről adták le rá a lövést - ezek szerint közvetlen közelről. Kimeneti nyílás nincs. Nem hinném, hogy szúrták, tekintve, hogy elég nehéz egy madarat leszúrni, macska vagy varjú pedig szintén nem így öli meg a zsákmányát. Vagyis valaki simán lövöldözött a rendőrpalota kapuja előtt, és ez senkit sem zavart.

Gondoltam, megkérdezem a legilletékesebbet, vagyis a két lépésnyire levő ajtó túloldalán álló rendőrt, hogy mi történt itt. Benyitottam a forgóajtón, s bent egy unott képpel ácsorgó őrmestert találtam, egy hasonlóan unott képű, herpeszes ajkú szőke nő társaságában, aki az elegáns recepcióspult mögött enerváltkodott.

- Jó napot kívánok. Elnézést, hogy zavarok, de itt az ajtó mellett hever egy lelőtt madár teteme. Meg tudják mondani, hogyan lehetséges ez?

Néztek rám, azzal a döbbenettel vegyes, felháborodott tekintettel, ami az alkalmatlankodó hülyéknek jár, akik feleslegesen zavarják a munkaidő nyugalmát.

- És akkor mi van?! - rikácsolt vissza a herpeszes nő.
- Hát, csak szeretném tudni, feltűnt-e valakinek, hogy lövöldöznek a rendőrpalota mellett.
- Mit érdekli az magát!

Végül is, igaz. Mi közöm nekem ahhoz, hogy ki lövöldöz.

- De tényleg nem zavar senkit itt egy lövés?
- Mit képzel, mi nem azért vagyunk itt, hogy a madarakat őrizzük!
- Lőhettek volna egy emberre is.
- Az se a maga dolga! Vegye tudomásul, hogy semmi köze hozzá, hogy mit csinálunk! Különben is, mi itt az objektumot őrizzük!
- És az nem veszélyezteti az objektumot, ha kétlépésnyire lövöldöznek?
- Mondtam már, minket nem érdekelnek a madarak!!
- Újságíróként kérdezem. Meg fogom írni a válaszát.
- Na, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam!!

Ennyiben maradtunk. Tehát akinek lövöldözni támad kedve, nyugodtan menjen a rendőrpalotához, de aki megírja, az rettegjen a herpeszes ajkú portáspicsa haragjától.

Elmentem a dolgomra, majd pár óra múlva visszatértem fényképezőgéppel, hogy készítsek néhány fotót a madárról. Nem tudom, milyen madár lehetett, de nekem valami énekesmadárnak tűnik, talán kakukknak. Két képet sem csináltam, máris ott termett egy rendőr.

- Maga mit csinál itt?!
- Lefényképezem ezt a halott madarat.
- Minek?
- Mert roppant érdekesnek találom, hogy valaki csak úgy lelőtte, kétlépésnyire a rendőrség országos központjától.
- Aztán honnan veszi, hogy lelőtték!
- Nézzen már rá. Ott van rajta a lyuk.
- De nagyon ért hozzá!
- Miért, maga jobban?
- Adjon nekem valami személyit!

Adtam neki, és ő felírt engem a rosszak közé. Mert a rendőrpalota mellett lövöldözni lehet, de fényképezni, na azt nem. Az már veszélyezteti az objektum biztonságát.