DROID-278
2005.01.27.

blog   droidzóna   levrov

Eszembe jutott egy régi történet már megint. Nem tudok megegyezni magammal, hogy egy lemezújságban szerepelt, vagy réges-régen egy BBS-en, de tény, hogy régi. Tehát...

A történetet egy kirándulócsoport tagja mesélte, aki haverjaival egy hegyi menedékházban ebédelt, valahol az Északi-középhegységben. Ugye, minden kultúrember ismeri az ilyen helyeket: otthonos kis épület, olcsó büfével, ahol van zsíros kenyér és tea, esetleg pogácsa, és jól el lehet dumálni egymással a sok évtizedes, telekaristolt faasztaloknál. Hát itt töltötte idejét a társaság, dumálva-röhögcsélve, mígnem odakint egyszer csak megállt egy ordenáré nagy terepjáró. Kisvártatva nyílt az ajtó, és bepipeskedett rajta egy vastagon kikent, püffedt ajkú plázakurva, meg a hasonlóan igényes kinézetű tulokja. Mindenki elhallgatott, és nézte, mi a fenét akarhatnak ezek itt.

A plázakurva megállt az ajtóban, fintorogva felmérte a méltóságon aluli helyiséget, és odaszólt a tuloknak:

- Kérdezd meg tőlük, van-e cappuccino!

Tulok erre odasomfordált a pulthoz, és megkérdezte. A tulaj mondta neki, hogy nincs. Tulok visszasomfordált a kurvához, és továbbította a választ. Mire a plázakurva:

- Nahát, micsoda egy hely! Menj vissza, és mondd meg neki, hogy szégyellje magát! És én ilyen helyre be se teszem többet a lábam, ahol nincs cappuccino!

A tulajsrác végre magához tért a hüledezésből, és visszaszólt:

- Na, húzzatok is innen a picsába, ilyen vendégekre nincs is szükségem!!

A tulok erre csúnyán nézett, és megindult a srác felé, mire felállt az asztaloktól a kb. negyven főnyi kirándulócsoport, és ők meg a tulok felé indultak. Tulok barátunk erre inkább megköszönte a kiszolgálást, gyorsan kituszkolta a ribancát a kocsijához, és nagyon sebesen távozott...