DROID-246
2004.12.20.

blog   droidzóna   levrov

Mai Droidzónánkat kezdjük egy fényképpel. Ezt a papírra írt üzenetet Dávid, a futárunk találta egy bérház kapujára ragasztva, s elhozta nektek okulásul.

Most pedig térjünk rá a napi droidadagra. Biztos emlékeztek Loydira, aki egyrészt újságíró, másrészt polgárőr, s utóbbi minőségében rengeteg droidot van alkalma begyűjteni. Halottak napja környékén például a budaörsi temetőben kaptak el egy évek óta körözött sátánista bandát, akiknek pont akkor jutott eszükbe sírokat rongálni, amikor a fél rendőrség ott járőröz, nehogy a cigányok szétlopják a sírokról a virágokat. Az egyik bandatagot Loydi saját kezűleg baszta a falhoz, mire az visítozni kezdett, hogy ő egy lány, és különben is kiskorú, mit képzelnek. Másnap jött anyuka, és mindenkit szigorúan feljelentett, mert hát az mégsem járja, hogy a lányát két éve körözik, több millió forintos kárt okoz, és csak úgy ukkmukkfukk korlátozzák a személyiségi jogait! Ám ezek csak apró kis málenkij droidok, vannak ezeknél viccesebbek is.

Történt egyszer, hogy Loydi a buszon ült, és zötyögött haza, éppen nem mint polgárőr, csak mint mezei járókelő. Az egyik megállóban felszállt néhány gizda kis tizenéves suttyó. Apuci gazdag fiacskái, tudjátok, Retro kabát, Diesel nadrág, Nike cipő, mert hát pénz van, csak győzzük hová tenni. Suttyókáim rövidesen letört autóemblémákat varázsoltak elő a zsebükből, és nagy vihogva mutogatták egymásnak a zsákmányt. Mercedes csillag, Rover jelvény, Volvo, Nissan, nyilván mindent begyűjtöttek, ami jött. Eszükbe sem jutott, hogy netán valakinek feltűnik ez, esetleg pont egy polgárőrnek. Amikor leszálltak, Loydi feltűnés nélkül utánuk eredt, és mobilról hívta a rendőrséget. Persze tudta, hogy mire azok felveszik, megértik, mi van, és elindulnak, negyedóra is eltelik, ezért ment a suttyók után, és folyamatosan mondta, hogy merre járnak. A suttyók épp be akartak törni egy ablakot, amikor a járőrkocsi fékezett mellettük. Pucoltak volna, de hiába, oda lettek vágva a falhoz.

- Na, mi járatban, fiatalok?
- Jaj, hát mi nem csináltunk semmit!
- Nem-e? Na, pakoljátok csak ki a zsebeteket!

Ki is pakoltak, de az autójelvények valahogy nem kerültek elő.

- Ez minden?
- Ez...
- Nem kevés ez egy kicsit?
- Nem, nem, ez minden, ami nálunk van!
- Akkor segítek. Mercedes. Rover. Volvo. Nissan...

A sutyerák elkerekedett szemmel bámult, majd leesett neki, hogy ezt a csávót látta korábban a buszon. Valamit hebegett, amiből ki lehetett sejteni a te, a köcsög és anyád szavakat, majd kiborította a zsebéből az autójelvényeket. A másik kettőnél is akadt bőven. Hamar kiderült, hogy ezeket mind az elmúlt napokban feltört autókról feszegették le, vagyis gyűjtőszenvedélyük elég jó bizonyítékokhoz juttatta a rendőrséget.

De itt még nem volt vége. Az egyik rendőr nézte, nézte az egyik suttyót, majd megszólalt:

- Hm. Te olyan ismerős vagy nekem. Nem vittelek én be téged néhány napja?
- Hát, hát hát... hát, de...
- Ó, igen, emlékszem. Lopni próbáltál a TESCO-ban, ugye?
- Igen...
- Nocsak. És akkor volt két társad, akik elpucoltak. Csak nem ez a kettő volt az, itt melletted?
- Hát... de.

Két haverja nagyon csúnya pillantást vetett rá, ő meg elmélázva szemlélte a világűrt, valahol a rendőr jelvényének magasságában. Így történt, hogy még egy áruházi lopást is rájuk húztak. El is vitte őket rövidesen a meseautó, Loydinak pedig a rendőrök megköszönték a segítséget.

Néhány nappal később Loydi éjszakai járőrbe ment. Parancsnokával ketten indultak el a járőrkocsival, hogy szétnézzenek a csendes budaörsi sötétségben. Gurultak békésen egy utcán, míg egyszer csak egy háromfős társaságra lettek figyelmesek.

- Nézd már, ott vannak a múltkori csávók!
- Ezek lennének azok?
- Igen, ez a három volt az.

A járőrparancsnok gondolt egyet, és röviden megnyomta a figyelmeztető sziréna gombját. A berregő hangra a suttyók felkapták a fejüket, s amint felismerték a polgárőrség autóját, futásnak eredtek. Nosza, utánuk! A kocsival nem versenyezhettek sokáig, elkapták őket.

- No mi az, mi az, hová szaladunk?
- Esküszöm, nem csináltunk semmit!
- Nem, mi? Akkor hová az a nagy sietség? Na, pakoljátok ki a zsebeteket!

Ki is pakoltak a suttyók becsülettel, de tényleg nem volt náluk semmi. Se autójelvények, se semmi tilos dolog.

- Nahát, nahát. Semmi lopott holmi?
- Nem, nem, hát mondom, hogy nem csináltunk semmit!
- Akkor miért rohantatok el?
- Hát... megszokásból.

Tetszik érteni, megszokásból. Egy 17 éves kölyök már ott tart, hogy ha meglát egy járőrkocsit, biztos ami biztos alapon nyakába kapja a lábát. Mi lesz ebből tíz év múlva?

- Hová mentek?
- Ööö, a TESCO-ban voltunk!
- A TESCO-ban.
- Igen.
- De a TESCO arra van, ti meg arról jöttetek.
- Jaj, izé, nem a TESCO-ban, az Auchan-ban!
- Ne szórakozzál már velem, az Auchan öt órája bezárt.
- Ööö...
- Most miért nem lehet megmondani, hová mentek?
- Hát... egy haverunkhoz.
- Ilyenkor?
- Hát mert buli van nála.
- És ezt miért nem lehetett elsőre megmondani?
- Hát...
- Na jól van, húzzatok el innen, ne is halljunk rólatok!

A suttyók elhúztak, a polgárőrök visszaültek a kocsiba.

- Hmm - nézett utánuk elgondolkodva a járőrparancsnok - azt hiszem, ezeket én is láttam már.
- Igen? Hol?
- Az egyiket majdnem elütöttem a múltkor. Éjjel kettőkor, betépve, fekete ruhában görkorcsolyázott ugyanis az M7-es belső sávjában...