DROID-200
2004.10.25.

blog   droidzóna   levrov

Berta kutya jól megijesztette ma a laptopos cigány öccsét. Különösebb erőfeszítésébe nem került, csupán lejött velem az aluljáróba, szokásos barátságos vigyorával, a cigány pedig szintén lefelé igyekezett, és csak akkor vette észre a kutyát, amikor már a lábához ért. Nagyon nagyot ugrott. Erről jutott eszembe egy régi történet, amikor néhai Alfa kutyámmal sétáltunk. Akkor egy olyan cigánnyal találkoztunk, aki nem félt a kutyától. Legalábbis addig a napig biztosan nem...

Alfa igen nagyra nőtt német juhász volt; talán elég az hozzá, hogy egyéves korában járt tenyészszemlén, ahol hitelesített mérlegen 66 kilónak mérték. A bírálati lap a mai napig megvan. Szóval jó nagyra nőtt az én farkasom, akkora feje volt, mint egy rottweilernek, és bár szelíd volt, mint a bárány, azért tudott ő csúnyán is viselkedni, ha megharagudott. Ezt pedig életének tizenkét éve alatt nemigen akarta senki kipróbálni. Alfa párja, Gina - aki ma is él, már szerepelt is a fényképe itt, a blogban - szintén óriásira nőtt, fénykorában 50-55 kiló körül volt. ő ma 11 éves.

Egyszer, réges-régen, úgy tíz évvel ezelőtt hármasban sétáltunk. Gina akkor kilenc-tíz hónapos volt, Alfa pedig két évvel idősebb. Mindig póráz és szájkosár nélkül sétáltunk, és ma sem szoktam megkötni a barátaimat. Késő estére járt, Alfa elbóklászott a susnyásban, Gina pedig körülöttem szaladozott, ismerkedett a világgal.

Hirtelen három cigány tűnt fel a sarkon. Az a tipikus gizda májerköcsög divatcigány, amelyiket ki szokták dobni a diszkóból, de még kétszer visszamegy, mielőtt egy leszerelt teherautó-lökhárítóval térítenék jobb belátásra, majd a baleseti ügyeleten eszméletre. Ezekkel aznap még nem történt ilyesmi, így egyelőre még mozogtak, és ami rosszabb, közeledtek. Ginából előjött a német juhászok veleszületett egészséges rasszizmusa, azaz morogni kezdett. Ám a romák, ahelyett, hogy az ésszerűség előírja, megálltak, netán másfelé indultak volna, elvigyorodtak, és odamentek a láthatóan fiatal és nem túl határozott kutyához. Elkezdtek hadonászni felé, mire Gina megijedt, és ugyan még hangosabban morgott, de visszahúzódott. Hát, istenem, sosem volt jó csibészelő. Végül az egyik ombre megragadta a nyakörvét, és odakiáltott nekem:

- He, dik má', elviszem a kutyádat! Na, micsinász, ha elviszem a kutyádat?

Röhögtek az ombrék, haha, de jó hecc, elviszik ennek a kis fasznak a hülye kutyáját, aztán az meg csak néz, beszólni sem mer... Hát én nem is szóltam be, inkább szóltam Alfának, aki egyébként kiváló minősítésű, képzett őrző-védő kutya volt, hogy ugyan jöjjön már, mert a kisebbség mókázni akar. Alfa jött is, felmérte a helyzetet, és barátságosan odament érdeklődni, hogy ugyan miért cibálják az ő falkájába tartózó egyedet, netán balhét akarnak-e. Tette ezt végtelen lelki nyugalommal, még csak nem is morgott, csak odament, és megszaglászta a roma kezét, csak a miheztartás végett. Alfa nem volt rasszista.

A cigány erre azt hitte, ez is egy ilyen rángatható fajta kutya, és elkapta Alfa nyakát. Már épp kérdezte volna, hogy elviheti-e ezt is, de Alfa, nomen est omen, a környék alfa-hímje, rossz néven vette, hogy egy cigány csak úgy cibálgatja a tarkóját, és egy figyelmeztető jellegű HÖRR! hang kíséretében csuklónál megfogta a nyakát szorongató kezet, mintegy játékosan.

Cigányunk azonban droid volt, és még mindig azt hitte, ő itt a jani, és hogy a kutya valójában nem is tud harapni, csak viccből tette a barlangi medvéét megszégyenítő állkapcsát a szánalmas csuklójára. Mivel Alfa meglehetősen határozottan fogta őt, gondolt egyet, és ököllel homlokon vágta a kutyát.

- Au - pislogott Alfa, és csodálkozva nézett, de még mindig nem engedte el.
- Engedsz el ázonnál! - kiáltotta a cigány, és újfent behúzott neki egyet.
- Au?! - csodálkozott Alfa még jobban, mert arra még nem volt példa, hogy valaki, akit ő a szájába vett, még emberkedni kezdjen.
- Ádok én neked! - közölte az etnikum, és csépelni kezdte a kutyát.

Alfa egy darabig békésen állta az ütéseket, várva, hogy egyszer majdcsak megunja ez a barom, de végül ő unta meg előbb, és minden különösebb ceremónia nélkül összezárta az állkapcsát. Csúnya nagy üvöltés és csontrecsegés következett, aztán ez a cigány valószínűleg nem nagyon csapkodott többet, legalábbis azzal a kezével. Helyette inkább elájult.

Alfa blazírtan kiköpte a szájába került darabokat, és Ginával együtt visszasétált hozzám. Igen, ő ilyen volt, meg se haragudott, mert hát mit dühöngjön egy életunt hülye miatt? Nem véletlenül kapott kiváló minősítést. Mi távoztunk, az épségben maradt két cigány pedig dermedten állt szétharapott csuklójú tesókájuk fölött. További sorsuk ismeretlen.