DROID-195
2004.10.21.

blog   droidzóna   levrov

Ha bementek a Lehel csarnokba, s ott megkeresitek a keleti teherliftet, annak sárga ajtaján egy alkoholos filccel odafirkált feliratot olvashattok:

No de hogyan került az oda?

Augusztus elején történt, hogy kétszáz polót kellett küldenem Németországba, és erre a legegyszerűbb módszernek a posta látszott. Berámoltuk hát a polókat két jókora ládába, rátettük egy kézikocsira, és eltoltuk a Lehel csarnokba, hogy az ottani postán adjuk fel. A posta történetesen az emeleten van, de sebaj, erre való a teherlift. Odatoltuk, hívtuk a fülkét, s vártunk türelmesen, mert ez a csarnok nem csak elbaszottul ronda, de a liftek is tetűlassúak benne. Rövidesen megállt mellettünk egy fehér köpenyes, szigorú arcú nő, végigmért bennünket, majd a kocsit, és így szólt:

- Hát ezzel meg mit akarnak?!

Ránéztem. "Lehel Csarnok, üzemeltetés" - hirdette hajtókáján egy műanyag tábla.

- Fel akarjuk vinni, természetesen - feleltem, bár nem tudom, mi nem volt nyilvánvaló azon, hogy két ember egy kézikocsival áll a liftajtó előtt.
- Azt nem lehet! Ez nem teherlift!
- Hát akkor mi?
- Ez személylift! Tilos rajta terhet szállítani!
- Miért, talán leszakad?
- Azt mondtam, tilos!!

Közben megjött a lift és kinyílt az ajtó. A nő beszállt, és még egyszer szigorúan végigmért.

- Menjenek a lépcsőn azzal a ládával!

Azzal az ajtó becsukódott, és a nő felliftezett. Mi meg ott álltunk a haverral és kerestük az állunkat.

16:38 2005. 02. 27.- Ki kéne írni, hogy nem teherlift - javasolta a haver.
- Igaz.

Elővettem zsebemből az alkoholos filcet, amit egyébként a ládák megcímzéséhez hoztam, és jó nagy betűkkel felírtam a liftajtóra:

Ezzel egyértelművé tettük az utánunk következőknek, hogy ez itt, ugyebár nem teherlift, az ötvenkilós ládákat tessék a lépcsőn felcűgölni, mert rend legyen! Persze mindjárt mi voltunk az elsők, akik megszegték a szigorú szabályt, mert a következő körben csakazértis lifttel vittük fel a cuccot, ki tudja, milyen veszélynek téve ki az épület statikai állapotát. Ám semmi különös nem történt, és a szigorú üzemeltető asszonyság sem támadott ránk szirénázva, hogy a galériáról a sárgarépák közé hajítson bennünket galád tettünkért.

Pár nap múlva ismét a csarnokban jártam, és mit láttam? Valaki gondosan lemosta a feliratból a NEM szót. Így most a következő kiírás díszelgett ott:

S azóta a liftet, mely állítólag személylift, boldogan használja a Lehel csarnok népe áru- és csomagszállításra.