DROID-169
2004.09.16.

Megint cigányozunk. Három kisebb sztori jött be zsinórban, hát megkapjátok őket.

Réges-régen, a Kék fény című műsorban bemutattak két cigányt, akik betörtek egy áruházba, felpakoltak ezt-azt, majd felgyújtották az épületet. Kérdezte őket Szabó László:

- Azt még értem, hogy betörtek és loptak. De miért kellett felgyújtani az épületet?

A cigány hosszas gondolkodás után kibökte:

- Hát hogy eltüntessük a lábszagokat...

Sztori 2. Szintén Kék fény, szintén cigányok. A bűncselekmény: agyonvertek egy öreg nénit az otthonában, és elvittek ezer forintot, meg egy kis Szűz Mária-szobrocskát. Akkoriban még volt rendes bűnüldözés, fel is akasztották őket. A riport persze még előtte készült.

- Mondja, ember, hát megérte ezer forintért megölni a nénit?
- Háát, nem hiszem...
- És a szobrocskát miért hozta magával?

Nagy hallgatás, majd tétova válasz:

- Hát, hogy legyen bizonyíték...

No comment. A harmadik történetet pár napja hallottam, a kórházban, ahol apámat műtötték. A tavalyi tiszai árvíz idején több falu lakosságát kitelepítették, így a cigányokat is. Egy darabig próbálták dolgoztatni őket a gáton, de a szerszámok valahogy mindig eltűntek, a gumicsizmák is pálinkává változtak, így hát fogták és hátravonták őket, mielőtt katasztrófát okoznak. Pár kilométerrel arrébb, egy másik falu iskolájának tornatermében szállásolták el őket. Abban a faluban történetesen nem voltak cigányok, örültek is a helyiek marhára, hogy most akkor majd lesznek.

Gondolt egyet a helyi állatorvos, meg a polgármester. Felöltöztek mindketten fehér köpenybe, és bementek a cigányokhoz.

- Na, emberek! Van-e maguk között beteg?
- Nincsen, kéremsépen...
- Na, akkor holnap beoltjuk mindannyiukat, hogy ne is legyen!

Reggelre nem volt cigány a faluban.