DROID-168
2004.09.15.

Pár szó erejéig emlékezzünk meg ismét Hornyák Mihályról, akit - emlékezhetünk - pár napja tartóztatott le a rendőrség, mert a baromállat elfelejtette, hogy őt körözik, és kihívta a rendőrséget egy piszlicsáré hülyeség miatt. Nos, azóta le is ültették, nem szaroztak sokat, hiszen már el volt ítélve. Hogy miért került most ismét ide, a Droidzónába? Nos, azért, mert a sikkasztás miatt eredetileg szaros 10 hónap volt kiszabva neki a legenyhébb fogházban, ami gyakorlatilag egy szanatóriummal egyenértékű, de mivel két évnél tovább volt szökésben, most ezért kapott 5 év 10 hónapot rendes sitten, a rablógyilkos cigányok között. Gratulálunk, Hornyák Mihály, erről a fasziról tényleg emlékdíjat fogunk elnevezni!

Na de legyen egy hagyományos droidsztori is mára. Egy régi repülős történet lesz az, amit pilótakörökben ugyan elég sokan ismernek, de nem mindenki pilóta, hátha valakinek új lesz. Az eset egy amerikai légitársaságnál történt, egy rövid útvonalon. Nem emlékszem pontosan, milyen repülőgép szerepelt a történetben, de a lényeg, hogy ebben a gépben a másodpilóta ülése mögött van egy nagyobb tárolórekesz, ahová mindenféle elektronikai blokkokat lehet beépíteni, ha a szükség úgy hozza. Ez a gép alapfelszereltségű volt, tehát a rekeszben nem volt semmi, pontosabban a pilóták használták azt táskák és egyebek tárolására. Kis, kétmotoros gép volt, nem repült túl magasan, ezért túlnyomásos kabinja sem volt. Épp ezért a pilóták, ha nagy meleg volt, gyakran kinyitották a fejük fölötti szerelőajtót.

Egyszer a céghez új stewardess érkezett, és hát elég egyszerű volt szegényke, a kávét fel tudta szolgálni, de ennél bonyolultabb dolgokat nemigen ért föl ésszel. Gondolták a pilóták, hogy jól megszívatják. Egyszer épp egy sűrű felhőzónán repültek keresztül, dobálták a gépet a légörvények. A másodpilóta szépen elbújt az üres tárolórekeszben, a kapitány pedig hátraszólt a sztyuvinak a gépközin.

- Légy szíves, nézd már meg, ott van-e még a másodpilóta a szárnyon! Már vagy öt perce kimászott ellenőrizni a motor fordulatszámát, rég vissza kellett volna jönnie.

Utaskísérőnk, bár nem volt valami nagy eszű, valamit mégis kapisgált abból, hogy itt valami nincs rendjén, és visszakérdezett.

- Hogyhogy kimászott a szárnyra? Menet közben?
- Persze - felelte a kapitány - ezeknél a kis gépeknél egy csomó műszer a hajtóműre van felszerelve, és csak így lehet leolvasni.
- Ti most engem szívattok?
- Dehogy szívatunk, hát gyere ide és nézd meg, hogy nincs itt a másodpilóta.

Kisvártatva meg is jelent a sztyuvi feje az ajtórésben, és döbbenten állapította meg, hogy a pilótakabinban csak a kapitány ül, a másik ülés üres, a kabintető pedig nyitva van. Nosza, ment is hátra, és az utasoktól udvariasan elnézést kérve odahajolt az ablakokhoz, hogy megszemlélje a hajtóműveket. Az utasok inkább nem is kérdezték, miért nézi ilyen aggodalmasan a szárnyakat. Végül visszament a kabinba, hogy jelentse, nincs sehol a másodpilóta. Addigra azonban a faszi kimászott a tárolórekeszből, és magára locsolt egy üveg ásványvizet, mintha megázott volna odakint, az esőben.

- Köszi, már visszajöttem, nincs semmi baj! Kicsit megcsúsztam, de sikerült visszamászni!

A kanadai határ menti repülőterek népe évekig mesélt egy kettyós stewardessről, aki váltig bizonygatta, hogy a pilóták gyakran kimásznak repülés közben a szárnyra, és ő már látott is ilyet. A pilóták csak évekkel később mesélték el a történetet a többieknek.