DROID-152
2004.07.31.

Gyorsan kotrok nektek egy régi droidot, hátha még nem olvastátok... Nem valószínu, mert ez is egy lemezújságban jelent meg, úgy tíz évvel ezelőtt.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rockzenész gyerek, aki billentyusként játszott valami szedett-vedett haknibandában. Hangszere egy hordozható szintetizátor volt, zongoraszeruen csukható fedéllel. Épp ez okozta a problémát, amikor a srác egyszer jól berúgott egy fellépése során...

A koncerten nem is volt semmi baj, kicsit elázva, de aránylag helyesen játszották a dalaikat, aztán elbúcsúztak a közönségtől, az öltözőben leszopatták a lelkesebb rajongólányokat, majd mindenki hazatántorgott. A srácot édesanyja egy szó nélkül levetkőztette és lefektette, a szintit pedig egy székre tette, majd kiment és ő is lefeküdt.

Rövidesen azonban furcsa zajokra ébredt. Úgy hallotta, mintha a fiacskája felkelt volna, de nem találná a kijáratot. Benyitott a szobába és mit látott? Áll a gyerek a felnyitott fedelu szintetizátor előtt, és pisál bele, mintha mi sem lenne természetesebb... Szegény hangszer, annyi is lett neki.

Kínos eset, de nyomába sem ér egy hasonló történetnek, amelyben ugyanilyen helyzet egy barátnő szüleinek lakásán állt elő. A családot a lány kétségbeesett kiabálása ébresztette, az előszoba felől:

- Neee! Oda ne, az a gardróbszekrény!!

Tanulság: csak józanul hugyozzunk.