DROID-144
2004.07.18.

Ahelyett, hogy valami zaftos utcai parasztról írnék nektek, ma Schérer Zsuzsa kerül terítékre, a Mai Lap munkatársa. Az eset pedig szorosan kapcsolódik Iceclon történetéhez.

A dolog nem ott kezdődött, hogy ültem este tizenegy felé, és hitetlenkedve bámultam az elém tett szövegre. Mégis itt kezdem, mert nem írhatom meg, hogy hogyan került elém ez a bizonyos szöveg. Ez ugyanis a holnap megjelenő Mai Lap egy cikke volt, és nyilván nem teljesen szabályos módon juttatták el hozzám. A cikk Iceclonról szólt, és az ő betegségéről. Schérer Zsuzsa ugyanis korábban már felkereste őt, mert akart egy érdekes sztorit rittyenteni belőle. Iceclon igen barátságtalanul utasította el,s végül is igaza van, hiszen kinek mi köze az ő betegségéhez? Írjon cikket az apja aranyeréről. Hiába sírt neki, hogy szeretne ilyen fényképet meg olyan fényképet, a válasz határozott NEM volt, és így mit lehetett tenni, távoztak.

De csak a szobából. Odakint azonnal ostrom alá vették Iceclon édesanyját, hogy mondjon el mindent a fiáról. Szegény naiv asszony, elhitte, hogy ezek segíteni akarnak. Megmutatta nekik a srác érettségi bizonyítványát, elmondta, hogy áll a betegsége, és odaadta nekik a Droidzónában megjelent történet kinyomtatott változatát is. Ezzel Schérer Zsuzsa nagy lelkesen elvonult a szerkesztőségbe, és elkezdte okádni a baromságokat.

Hogy Iceclon miért vágta ki a szobájából a tisztelt újságírót és a fotóst? Azért, mert egyszer már volt hozzá szerencséje, és akkor hetet-havat összehordtak róla. Nem elég, hogy marhaságokat írtak a betegségéről, de például azt állították, hogy pelenkázni kell, amiért aztán közröhej tárgya lett az iskolában, és ezt persze nem élvezte. Ilyen előzmények után ki lenne kíváncsi az újságírókra?

Aztán nézem ezt a cikket. Itt van Iceclon fényképe, nem is egy. Neve, életkora, betegsége leírása, tünetek, miegymás. Ráadásul egy részlet a Droidzónából, ami alá azt írták: Részlet V. D. készülő könyvéből. Ide persze a teljes neve került. Soroljam, hány helyen sérti mindez nem csak az újságírói etikát, hanem a sajtótörvényt és Iceclon alapvető alkotmányos jogait is? Sorolom.

- Annak ellenére, hogy Iceclon nem akart nyilatkozni, hanem kategorikusan elutasította még azt is, hogy lefényképezzék, a cikkben mégis megjelent neve, életkora, betegsége, épp aktuális állapota, és így tovább. Ráadásul egy halom fénykép is, amelyek beteg, kiszolgáltatott helyzetben ábrázolták őt, hol tolószékben, hol számítógépe előtt hasalva, hol nyújtótorna közben.

- A Droidzónában megjelent szöveg közlésére Schérer Zsuzsa nem kért engedélyt sem tőle, sem tőlem. Igaz, azt nem is tudta, hogy ez a szöveg itt jelent meg, ezen a weboldalon, de azt igen, hogy ki a neki átadott szöveg szerzője, és újságíróként azt is tudnia kellett volna, hogy ennek közléséhez legalább a szerző szóbeli beleegyezését kellett volna kérnie. Az, hogy Iceclon édesanyjának nem volt ellene kifogása, jogilag nem jelent semmit, mert ezzel az erővel a sarki közértest is megkérdezhette volna.

- Azt az eljárást pedig hadd ne is minősítsem, hogy miután Iceclon elutasította, hogy lefényképezzék, az anyjától kunyeráltak családi fotókat, illetve újraközölték a korábbi cikk illusztrációit.

Itt kicsit kiszólnék a sorok közül Tóta W. mesternek, és megkérdezném, mi a véleménye minderrol... Én már vagy hat éve nem írok, csak szaklapba, de nem hiszem, hogy azóta ennyit amortizálódott volna a szakjog.

Fentieken részben emberileg, részben szakmailag bepöccenve rázörögtem Iceclon-ra IRC-n, és megkérdeztem, mit szólna, ha jól picsán rúgnánk Schérer Zsuzsát, amúgy sajtójogilag, mert itt simán megáll egy sajtóper. Iceclon bólogatott, így hát felhívtam ezt a Schérer Zsuzsát, hogy kicsit helyretegyem. Este fél tizenkettő volt, de ez kevéssé érdekelt. Hosszas csörgés után végre belehallózott a kagylóba egy álmos hang.

- Halló...
- Jó estét, és elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de...
- Hát ne haragudjon uram, de nem nézem el! Éjszaka van, viszonthallásra!
- Nem, asszonyom, Ön most nem teszi le, hanem végighallgat. Eljutott hozzám az Ön cikke, ami a holnapi Mai Lapban fog megjelenni, és némi szakmai kifogást emelnék ellene, ha megengedi.
- Igen, kifogást, miféle kifogást?
- Nos, röviden. Iceclon barátom nem engedélyezte Önnek, hogy fényképet közöljön róla, Ön mégis megtette. Nem engedélyezte, hogy írjon róla, Ön mégis megírta nevét, korát, leírta betegségét. Ráadásul hamis forrásmegjelöléssel közölt részleteket az én blogsite-om tartalmából, ugyanis amit Ön "készülő könyvrészletként" idézett, az az én weboldalamról származik, Iceclon oda küldte be, és nekem adott közlési jogot. Erre a weboldal jogi nyilatkozata is figyelmeztet.
- Na ne mondja!
- De bizony mondom asszonyom, és megkérem, szálljon le a magas lóról, mert magam is szakmabeli vagyok, és tudom, hogy egy sajtóperben semmi esélye sem lenne.
- Micsoda, hogy képzeli hogy fenyegessen engem!
- Asszonyom, én nem fenyegetem. Ön törvényt és jogot sértett, vállalja a következményeket!
- Hah! Tessék, akkor jelentsen fel! Tessék!
- Nem, nem ez lesz az első lépés. Először beszélek a főszerkesztőjével...
- Na és mit mond neki? Mi? Mi volt abban a cikkben?
- Már mondtam, mi volt. Ön írta azt is, hogy Iceclont pelenkázni kell, pedig ez sem volt igaz.
- Haha, és hol van ilyen a cikkben? Na, hol?
- Nem ebben...
- Na ugye, azt se tudja, mi van a cikkben! Hol látta maga azt a cikket? Nem is látta!
- De bizony láttam, és ha kíváncsi rá, elmondhatom például, hogy mi van a képeken. - Azzal röviden vázoltam, mi volt a cikkben.
- Azok a képek az előző cikkben is szerepeltek!
- Tudja mi maga, asszonyom? Maga egy, nos, nem is mondom, mi, de ha látta a Született gyilkosok-at, abban talál egy frappáns kifejezést a magafajtára. Mit képzel maga, hogy így visszaél egy kiszolgáltatott beteg helyzetével? Az, hogy az édesanyja mondott magának ezt-azt, még nem hatalmazza fel jogsértésre!
- Ó, hát ez tetszik, ahogy visszafogta magát, ez az első, ami tetszik magában!
- Örülök, hogy tetszik, akkor majd holnap folytatjuk. Viszonthallásra.

Igen, jól olvastátok, droidunk egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy kínos helyzetbe kerülhet a pofátlan nyomulásával, és azt hiszi, fölényeskedéssel mindent megoldhat. Holnap beszélek a főszerkesztőjével; sajnos elég rosszkor jött ez a cikk, mert holnapután kezdődik az augusztus végéig tartó utazgatásom, és ha holnap nem történik valami, legközelebb szeptemberben fog. Ha lesznek jogi lépések, azokat Iceclonnak kell megtennie, de természetesen mindent megírok majd, ami történik, és tudni fogtok róla.

Iceclon körül egyébként rendszeresen folynak kisebb-nagyobb sajtóvisszaélések. Megesett például, hogy egyszer, még gyerekkorában egy budapesti strandon odament hozzá pár riporter, a kezébe nyomtak egy doboz legót, és megkérték, hogy mosolyogjon a kamerába. Szegény már azt hitte, kap ajándékot, de miután a felvétel elkészült, elvették tőle, és este viszontláthatta magát a híradóban, mint a balatoni mozgássérült-úszóverseny illusztrációját, kezében a "díjjal". Hát igen, így megy ez médiageciéknél. Még a nagyrabecsült Vujity Tvrtko is eljátszott vele hasonlót. ő értelmi fogyatékosok úszóversenyének illusztrálására használta fel a Balaton partján fekvő Iceclon-t. Az már csak hab a tortán, hogy az igazi úszóverseny résztvevőit később elvitték Amerikába, úgymond egy ottani úszóversenyre, ám semmiféle úszóverseny sem volt ott, hanem a kísérők csak bezárták a fogyatékos gyerekeket a buszba, és elmentek vásárolni. Azok meg úgyse mesélték el otthon.

Schérer Zsuzsának pedig Iceclon talált egy hasznos idézetet:

"Nő ne jártassa száját, mert az rettenetes." (Démokritosz)