MÛELEMZÉS

Kicsit le kell nyugodnom, mielőtt hozzákezdenék, mert azt mégsem írhatom, hogy menj a kurva anyádba te beképzelt juppiköcsög. Nem azért, mert nem illik, vagy mert nem így gondolom, hanem mert ezt már egyszer írtam valakinek. Mély levegő, tízig számolás, leteszem a stukkert, mielőtt megsebesítek valakit, és...

Kezdésként, mint grafikus, inkább nem minősíteném a Zsoltika által elkövetett grafikai designt. A saját magáról készített, elmosódott és alulexponált fotók nem érdekelnek. Az ilyesmi egyébként is a nárcisztikus tudatzavar kategóriájába tartozik. Mit vár ez a balfasz, arra rejszolok majd, hogy ő milyen lezser és fiatalos a zsebre dugott kezével?

Nézzük a levelet.

Tisztelt cím!

Kommunikációs szakemberünk mindjárt azzal indít, hogy megszólítja a címet. Tehát amit a borítékra írt. Kedves cím! Tisztelt utcanév! Méltóságos irányítószám! Nem a címzett, de még csak nem is a Cím az, akihez beszél, hanem a cím. Zsoltika, javaslom, a következő squash-edzés után látogass el a pszichológusodhoz. Biztos a sok stressz az oka, vagy a túl kevés plüssmaci az íróasztalodon.

Bohár Zsolt vagyok, 21 éves hallgató és üzletember. Jelenleg tanulmányaim mellett Magyarország legnagyobb pénzügyi szaktanácsadó cégének vagyok a pénzügyi konzulense. Hogy miért írok Önöknek, miért vettem fel Önökkel a kapcsolatot?

Namármost, ha bemutatkozol, akkor talán ne emeld ki félkövérrel a nevedet, mintha nem akármit közölnél. Amúgy meg mit hallgatsz, te hallgató? Mereszted a picsádat a Közgázon, és azt hiszed, igazi egyetemre jársz? Hogy miért írsz nekünk, azt én sem tudom, még a levél elolvasása után sem. De menjünk szép sorjában.

Fiatal koromnak, életvitelemnek és leginkább munkámnak köszönhetően sokszor találkozom az emberek életében elérhetetlennek tűnő célokkal. Legyen szó a saját, gyermekeik, családjuk biztos jövőjéről, az anyagi függetlenségről, luxuscikkekről, akár egy önfeledt pihenésről, nyaralásról vagy egy csillogó, új autóról.

Mert hát igen, ez az, amire az ember vágyik. Luxuscikkek, valamint 1 db. önfeledt pihenés, és persze egy csillogó, új autó. Érdemes megfigyelni, ahogy a szakember úr görcsösen alkalmazza a reklámnyelv alapvető sablonjait, a képi nyelvet, a pozitív jelzőket, amiket persze különösebb egyetemi végzettség nélkül is felismerünk, és körbe is röhögünk. Balfasz.

Az emberek nagy többsége sajnos a kishitűek közé tartozik, akik már "előre leverik a lécet", nem hiszik el, hogy képesek egy kitűzött célt elérni, így hát meg sem próbálják.

Kurva anyját az ilyeneknek, tényleg.

Én célt akarok mutatni az embereknek.

Javaslom, öntsd le magad foszforeszkáló festékkel, és egy este állj ki a várpalotai lőtérre. Most álltak hadrendbe az új Mi-24P harci helikopterek, úgyis ki kell próbálni a 30 mm-es gépágyúikat. A pilóta is ember, nyugodtan mutathatsz neki célt.

Üzletember vagyok. Értékesítési területen dolgozom, de sikerem, elismertségem 80 %-ban mégsem a szakmai felkészültségemen múlik, hanem a kisugárzásomból, a szimpátiámból adódik. Tisztán az egyszerű emberi értékeimből.

Kavarognak a fejemben bölcs emberek mondásai az emberi értékek mibenlétéről, illetve hogy ki az, aki értékesnek számít, de már megint csak azt tudom mondani, hogy a kurva anyád...

Tudom, hogy felelős vagyok az emberek jövőjéért, akikkel leülök pénzről beszélni és tudom, hogy ezt ők is érzik. Pozitív példát tudok mutatni az embereknek, akik egy csapásra át tudják értékelni az életüket. Ha egy célt mutatok nekik eget- földet képesek megmozgatni érte, csak hogy elérjék.

És mikor vette ezt észre magán, Monseiur Bonaparte?

Egy pozitív példa, egy hős akit követni akarnak.

Ó, te kis Tobak Tibor! A vesszőt meg majd én teszem ki a mellékmondat határán, ugye?

Ahhoz, hogy ma valaki sikeresen tudjon akár egy terméket, akár egy szolgáltatást értékesíteni, már nem feltétlenül fontos a tényeket, a fizikailag megfogható terméket dicsőíteni, hanem az emberek "lelki húrjain kell pengetni" és az érzelmeikre hatni.

Figyeljük a mondatszerkesztést: ahhoz hogy valaki ma sikeresen tudjon eladni... Mert, ugye, nagyot változott a világ. Ma már nem engedhetjük meg magunknak, hogy a termékünk megfelelő legyen. Ma az a lényeg, hogy a büdös parasztokkal elhitessük, hogy ettől lesznek különlegesek. Ma. Tegnap még nem. Tegnap még elég volt, ha a termék működött. Tisztelt cím, ha nem tudta volna, Önön túllépett az idő. De szerencsére itt vagyok én, aki mindent tudok, és önzetlenül segítek, ma. Nyugodjon meg. Olvasson tovább.

Hiszem és vallom, hogy a mai fiatalok előtt Magyarországon hatalmas lehetőségek állnak, csak talán még bizonytalanok és nem minden esetben tudják megragadni az előttük fekvő, kihasználatlan lehetőségeket.

Ó, persze, lehetőség, az ilyen mézesmázos kis juppiköcsögöknek az mindig van. Nagy divat tologatni nektek a milliárdokat tanácsadásért, ugye. A semmi munkáért, a levegőbe beszélésért. Aztán meg lehet nézni ezt a szerencsétlen országot.

Ők - Mi vagyunk - az a nemzedék, akik a jövőt más szemmel tudjuk látni, "európai" szemmel és mi vagyunk az a réteg, akik a jelenből jövőt fognak faragni jelentős életszínvonal növekedést eredményezve.

Ott figyelnek ám a varázsszavak! A mondatközi vesszők persze nem, azoknak nincs marketing-értékük.

Hatalmas a potenciálunk. Mind tudási, mind piaci stratégiai szemszögből vizsgálva. Egy cégóriás nem engedheti meg magának, hogy felületesen kezelje a még csak "fiatal" nemzedék jövőbeni minőségi felvásárló erejét, így fontos az, hogy már az ő érzelmi húrjaikon is "eljátssza a sláger és kedvenc dallamokat".

Tudási. Hogyne, nem ám tudásbéli, de ki nem szarja le a stilisztikát. Kommunikációs szakember nem ad az ilyen baromságokra. A másik tanulság, hogy a gyerekeket már idejekorán el kell kezdeni rászoktatni az óriáscégek tiszteletére és a fogyasztás örömeire. Hej, te bunkócska, te drága...

Valójában ki is tudhatná leginkább azt, hogy mi a kedvenc sláger, mely a leginkább megpendíti a húrokat? Minden szakterületen, minden életciklusban megvannak a maguk környezetében bölcseknek kikiáltott személyek, közösségek.

Erre nem is mondok semmit, mert az igazi lényeg a következő bekezdésben jön.

Az idősek a legöregebb bölcs véleményét kérik ki a maguk környezetében, élethelyzetében felvetődött kérdésekben. Egy csatában a vezér, hős szavára hallgat több ezer követő és mindenki saját énjét szeretné megtestesülve látni a hősben, a vezérben, a bölcsben.

Érdekes hadviselési elvek, de erről ne nyissunk vitát. Ugye, mindenki érti, ki az a bölcs, az a hős, akire itt fel kell néznünk, és olyanná válnunk, mint ő? Nos, kis balfaszkám, elárulom a titkot: a tömeg bárkire képes felnézni, aki képes a saját imázsát a tömeg bizonyos számú tagjával ismertetni. Nem kell elmenni a valóságshow-k szarból gyúrt sztárjaiig, elég, ha itt maradsz az Interneten, és megnézel néhány népszerűbb blogot. Hogy a tömeg tisztelete mennyire nem értékfüggő, mennyire nem a bölcsesség vagy a hősiesség függvénye, azt lemérheted azon, hogy milyen okádék embereket sztárolnak egyesek.

Nincs ez másként a mai fiatalok körében sem. Tudom, hisz Én is fiatal vagyok.

Ja, ha már a cím-et nem írtad tiszteletteljes nagybetűvel, legalább Magadat írd azzal...

Tudom miről beszélnek, miről álmodoznak és mit szeretnének elérni azok, akik nem csak beszélnek és beszélnek, hanem hajlandóak a tettek mezejére is lépni! Ismerem álmaikat és látom a szemükben a csillogást, amikor meglátnak egy gyönyörű házat, egy gyönyörű autót...

Mert, mint tudjuk, az anyagi vágyak kielégítése mérhetetlen és örök boldogságot jelent. Köszönjük, hogy elhozod a boldogságot nekünk, ó, hős!

Örökre az emlékezetükbe vésődik az emlékkép, ami a jövőjüket vetíti előre. Viszont nem mindegy, hogy ez a kép mit ábrázol. Mit lát meg célként egy-egy jövőképben és mennyire tud hasonulni a látottakhoz.

Na, itt már kezd beütni a hernyó, vagy orrbavágta a gyereket az irodában felszerelt bokszzsák, mert egyre érdekesebb mondatokat szerkeszt. Olvassuk lassan. Örökre... az emlékezetükbe vésődik... az emlékkép... van tehát az emlékezetük, és abba bele van vésve egy emlékkép, értem... ami a jövőjüket vetíti előre. Tetszikérteni. Az emlékezetükbe emlékképeződik a jövőjük, ami így máris elő van vetítve. Én is kedvelem az absztrakt prózát. Egyébként egyetértek, kurvára nem mindegy, hogy ez mit ábrázol. Meg hogy mit lát meg célként... Ebből a gyerekből pap lesz, akárki meglássa.

Naponta ismerek meg új és új embereket, hisz ez a munkám. Én célt mutatok nekik, ők viszont nem mindegy, hogy milyen képet látnak maguk előtt.

Aha, értem, szóval parasztvakítással foglalkozol. És most épp engem is parasztnak nézel. Jó.

Ebben szeretném a prémiumot nyújtani. Ebben lehetnek partnereim, hogy valóban egy exkluzív, igényes és elérhető jövőképet tudjak feléjük sugározni.

Ez a sugározni, ez valami gizda juppiduma? Mondd, te is szoktál a mikrosütő előtt állva frankó sztorikat sugározni? (Vö. Carnation Consulting.)

Munkám és magánéletem rugalmasságának köszönhetően megfordulok akár üzleti, akár magánéleti célból kifolyólag az ország legtávolabbi csücskeiben is. Közösségi ember és kommunikációs szakember lévén sokan vesznek körül, sokfelé ismernek és tisztelnek, megbecsülnek. Fiatalok, idősek egyaránt. Van, aki a jövőjét, van, aki már az elszalasztott múltját véli felfedezni bennem.

És mit szólt Orbán Viktor, amikor lenyúltad a kampányszövegét?

Mindannyian felfigyelnek rám.

Pl. így: "Ki a faszom volt ez a tenyérbemászó kis nyálgép?!"

Ha Önök stratégiai szempontból is fontosnak tartják, hogy egy, a maga szerteágazó környezetében valóban "bölcsként" és "hősként" szereplő személy játsszon "saját közösségének az érzelmi húrjain", akkor egy személyes találkozó során kérem a lehetőségét egy effajta kommunikációs kampány életre hívásának a részleteiről való értekezést.

Bölcsünk és hősünk nem volt képes egy körmondat helyes megszerkesztésére. Szétcsúszott a szerkezet, a végén pedig hibás a tárgyeset-használat. Megszerkesztem neked, te kis csodalény, figyelj:

Ha Önök stratégiai szempontból fontosnak tartják, hogy egy, a maga szerteágazó környezetében valóban "bölcsként" és "hősként" szereplő személy játsszon "saját közösségének az érzelmi húrjain", akkor egy személyes találkozó során kérem egy effajta kommunikációs kampány életre hívásának részleteiről való értekezés lehetőségét.

A probléma itt az, hogy kettőnk közül te seggelsz valami nagyokos egyetemen, epedve csüngve kommunikáció tanárod szavain, én meg csak egy egyszerű polóboltos vagyok, aki szeret írni.

Nem céget, nem érdeket képviselek. Üzleti jellegű terveim a fent leírtakkal nincs. Egy "csendes zenemű a húrokon" viszont a hosszú távú stratégikus gondolkodás szerves részeként jelenhet meg az Önök marketingstratégiájában és cégük hitvallásában.

Mily szerencse, hogy eljött közénk egy ilyen önzetlen, érdekektől mentes bölcs és hős! Akinek üzleti jellegű tervei nincs. A marketing-stratégiát nyugodtan írd kötőjellel, tudod, van valami szabály a három szótagnál hosszabb összetett szavakról. A stratégikus kifejezéshez pedig őszintén gratulálok.

Nagypapa! Kölcsönvehetem megint a Mannlicher-bajonettedet?