DROID-123
2004.06.23.

Mai droidunk nem más, mint a Pannon Express futárszolgálat. Igen, ők szállították a közelmúltig a polókat, mígnem rá nem untam a szarul végzett szolgáltatásukra. Nem is azért kerülnek a Droidzónába, mert kritikán aluli színvonalon dolgoztak, ilyesmi előfordul mással is, hanem mert a cég vezetője - Szikszai Annamáriának hívják, és magasról leszarom a személyiségi jogait - valami hihetetlen elbaszott nagy droid, valami egészen különös kapcsolattal a való világ felé. Figyeljétek, nem mindennapi a történet.

A cég nagyjából két hónapig szállította a csomagokat, és közben folyamatosan ígérgették, hogy rövidesen jobb lesz a szolgáltatás, mert egyre több szerződéses partnerük van vidéken. Meg kell hagyni, elég olcsón dolgoztak, de egyre gyakrabban fordult elő, hogy egyes vevők egy-két hetet is vártak a megrendelt polójukra. No, de ezen még felülemelkedtünk, mert a csomagok java végül is időben célba ért. Egyszer aztán rábíztam ezer polót, hogy vigye el a nagykerből a nyomdába. Ebből lettek később a repülős polók. Mivel nem fért be a kocsijába, fogta, felbontotta a dobozokat (!), és ömlesztve kézbesítette. Eleve érdekes elgondolás, hogy a futár felbontsa a rábízott csomagot, de ráadásul a polók szét voltak válogatva színek és méretek szerint, meg hogy melyikre milyen minta kerül, és ezt sikeresen össze is keverte. Le kellett mennem a barátnőmmel vidékre, a nyomdába, hogy újból szétválogassuk. Az egész napunk erre ment el.

Ezek után jött nekem nagy vigyorogva, hogy fizessem ki a fuvart. Hát még mit nem! De nem jutottam el odáig a mondanivalómban, hogy szeretném befejezettnek nyilvánítani a velük való együttműködést, mert a főnökasszony hisztizni kezdett, és dacosan odavágta, hogy márpedig neki egyáltalán nem is éri meg nekem dolgozni, keressek mást! Szóval még neki állt följebb. Jó, tőlem állhat. Mondtam neki, hogy a csomagokért begyűjtött utánvételi összegeket, meg a még ki nem vitt csomagokat legyen szíves majd elhozni. Úgy négy-öt csomag lehetett nála, meg valami 100-120 ezer forint.

Eltelt egy hét, két hét, három hét, már a negyedik hét telik... se csomagok, se pénz. Néha felhívtam, olyankor közölte, hogy ilyen és ilyen okból nem tudja még hozni a pénzt, mert még nem kapta meg a futárjától, mert még nem kapta vissza, mert még nem tudja hol van, és így tovább. Már kezdett gyanús lenni, ezért a múlt hét csütörtökén közöltem vele: péntek estig számoljon le, nem várok tovább. Persze nem számolt le. Kedden - tegnap - felhívtam.

- Szervusz, mikor látom a pénzemet?
- Jaj, mondtam már, hogy ne zaklass ezzel, nem érek rá!!
- Mi az hogy nem érsz rá? Ezt már kezdem unni.
- Én meg nem unom!
- Na jó, akkor beszéljünk máshogy. Ha huszonnégy órán belül nem lesz itt a pénz, feljelentelek a rendőrségen.
- Akkor én meg téged az APEH-nél! - vágta ki dacosan.
- Ó, igen? Akkor én meg eltöröm kezed-lábad.
- Te most fenyegetsz engem?
- Igen.
- Hát a kurva anyádat fenyegesd, te kis geci!!
- Beszélhetsz csúnyán, de ettől én még tudom, hol laksz, ki vagy, merre talállak meg. Ezen gondolkodj. Szóval jobban jársz, ha leszámolsz rendben, és akkor nem is jelentelek fel.
- Igen, feljelentesz, és hogy bizonyítod, hogy mennyivel tartozom? Hehehe.
- Minden rendelés benne van a gépben, és mellesleg tanúval igazolhatom, hogy a csomagokat átadtam. Olyan 120 ezer forint körül van az összeg. De azt is megtehetem, hogy odamegyek, és egyszerűen leverek rajtad annyit, amennyi jólesik.
- De te tartozol nekem három fuvarral! Amiket vidékre vittem!
- És ezeket tudod szállítólevéllel igazolni?
- Igen, tudom!
- Jó, és mennyibe kerülnek ezek?
- Harmincezer forint mindegyik!
- Rendben van, bár az összegről elvitatkozhatnánk a fogyasztóvédelem előtt, de legyen neked igazad: amit szállítólevéllel igazolni tudsz, azt kifizetem.

Ennyiben maradtunk. Mostanra eltelt a huszonnégy óra, és Szikszai Annamáriának se híre, se hamva. Na, hát ezt nevezem én tipikus magyar vállalkozónak. És hogy miért droid? Mert az. Itt van a kezemben a bizonyíték, hogy elég komoly összeggel tartozik nekem, és ez nem egyszerű fogyasztóvédelmi ügy, hanem lopás, bűncselekmény. Azzal fenyegetőzik, hogy feljelent az APEH-nél, no de mit szól majd az APEH ahhoz a pár száz rendbeli számla nélküli szolgáltatásért, amit ő követett el? De hát a droid ezt nem érti. És tényleg azt hiszi, hogy százezer forintért nem rúgom rá az irodája ajtaját, aminek nem csak a címét ismerem, hanem a nyitvatartási idejét is? Nem kerül kromofág a kocsijára, nem törnek be a lakása ablakai, satöbbi? Esetleg nem hívom fel a szerződéses partnereit, hogy elmeséljem a fenti történetet?

Komolyan érdekelne, hogy vannak programozva az ilyen droidok. Miért marad ki a kódjukból a kapott pofon fogalma? Egy kis adalék: Szikszai Annamária eredeti foglalkozása szerint tanár. No comment.