DROID-112
2004.06.08.

Régi feljegyzéseimet lapozgatva próbáltam egy droidot keresni mára, és kicsit hezitáltam, hogy ma is egy rendőrsztori legyen terítéken, vagy írjam meg egy haverom katonatörténetét, esetleg megint egy zaftos orvosi esetet ássak elő, de végül úgy döntöttem, hogy a 112-es droidsorszámot egy igen nagyra becsült és közkedvelt személynek, mondhatni, egy híres embernek adom. Hölgyeim és uraim, a mai droid... a mai droid én vagyok. Persze nem is annyira droid (hát peeersze, gondolta Stirlitz), mert mindenki szokott néha furcsa dolgokat álmodni, de úgy reagálni, ahogy én, na az nem mindennapi.

Éjszaka volt, aludtunk békésen a barátnőmmel. Az ágy elég keskeny volt, alig fértünk el rajta. Egyszer csak beszorult a kezem a barátnőm és a fal közé. Ilyenkor az ember általában nekiáll hülyeséget álmodni, rendszerint azt, hogy megkötözték, de én kreatívabb vagyok: én azt álmodtam, hogy egy kicsi shai-hulud van az ágy mögött, azaz egy homokféreg Frank Herbert Dűne című regényéből, és az kapta el a kezemet. Némi rángatózás után felriadtam, és rájöttem hogy csak álmodtam. A barátnőm is felébredt, kérdezte, mi baj. Semmi mondom, csak egy hülye álom.

Rendben, alvás vissza. Alvás... Alvás... Most meg a barátnőm kezdett mocorogni álmában. Én hülye mit álmodtam? Hogy elkapta őt a homokféreg... Rémült gondolat az ébrenlét elmosódó határán: kétszer nem álmodhatom ugyanazt, tehát a homokféreg tényleg ott van! Na, ágyból kivetődés, barátnő elhajítása a szoba túlvégébe, villany fel, Kalasnyikov bajonett a polcról lekap, figyelés az ágy felé harciasan... Mindezt alvás közben, úgy, hogy nem is voltam tudatában, hogy mit muvelek.

Figyelés... Figyelés...

Na persze homokféreg nem jön... Állok ott a meztelen pengével a kezemben, egy szál f*szban, de sebaj, úgyis az a divat... mindezt csukott szemmel, alvás közben!

- Valami baj van?... - kérdezte megszeppenve a barátnőm.
- Nem csak... izé... - kezdtem már felébredni - PATKÁNY van az ágy mögött! - merthogy már nekem is kicsit kezdett nem stimmelni a homokféreg jelenléte.
- De hát nincs is ott semmi!
- Izé... biztos?

Lassan teljesen felébredtem, és akkorát röhögtem a saját hülyeségemen hogy majd' beleszakadtam. Felugrok éjjel háromkor az ágyból, és nekiállok bajonettel homokféregre vadászni, ez csúcs. Csodálom, hogy a barátnőm nem szaladt ki sikoltozva az utcára.