DROID-100
2004.05.27.

Épp egy kedves rajongómmal (mert ilyenem is van ám) beszélgettem IRC-n, amikor eszembe jutott egy iszony droidsztori, amit évekkel ezelőtt mesélt egy haverom. Ez egyben a századik droid, de nem kell ünnepelni, valahol biztos elbasztam a számozást. Szóval...

A srác a BKV-nál dolgozott, mint nehézgép-szerelő, később pedig az egyik járműjavító üzem műszakvezetője lett. Ilyen minőségében beosztottai is voltak, így például két szerelő, akik Erdélyből jöttek át, illetve egy harmadik, aki szintén abból az irányból érkezett, és magyarnak nevezte magát, de alig beszélt magyarul, és olyan ízes román neve volt, hogy méltán kívánkozott volna egy parodista tollára. Volt ott még egy takarítónő is, aki ötven körül járt, és egy beszélgetés során kiderült, hogy nem tudja, hogyan lesz a gyerek, és egyébként is folyton hülyeségeket beszélt - végül annyira megunták a hülyeségeit, hogy az egyik erdélyi srác rákötötte a derekára a csörlőt, és felhúzta a szerelőcsarnok plafonjára, hogy aztán ott himbálózzon órákig, és néha megszeppenten azt motyogja, "segítség!"

No de beszéljünk román barátunkról, aki roppant intelligens ember volt. Kedvenc dalocskája például, amit munka közben naphosszat dúdolgatott, így szólt: "Róka, róka, rókatánc / A pinában sok a ránc." Nem értette, miért közröhej tárgya a cégnél emiatt, szerinte ez egy kedves kis dalocska, és neki igenis tetszik. Igaz, jó fél évbe telt, míg érthetően és helyesen ki tudta mondani ezt a két sort. Röhögtek is rajta az erdélyiek rendesen, mondták is, hogy úgy magyar ez, ahogy Ceausescu volt, móc román ez, valami isten háta mögötti faluból. Egyszer azt is mesélték a többieknek, hogy az a közhely, amit a románokról mondogatnak - tudniillik, hogy erős a szexuális kötődésük a háziállataikhoz - nem túlzás, a román falvakban tényleg normálisnak számít a birkákkal meg a tyúkokkal kacérkodni. Egyszer ez a román is ott volt, oda is szóltak neki poénból:

- Hé Mircea! Igaz-e, hogy otthon megbasztátok a tyúkokat?

Mircea kezében megállt a franciakulcs, elvörösödött, és kicsit megszeppenten így felelt:

- Hát... Hát én nem, csak a... a baoátom!

Na, erre csend lett, mert igazából a székelyek is csak vicceltek. Kis szünet után az egyik kolléga megszólalt:

- És... mit csináltak közben?
- Há' naon kotkodácsoltak...

Azzal elfordult és dúdolászva szerelte tovább a villamost.