DROID-080
2004.05.07.

Császárnak a minap feltárta a múltját egy kollégája. Az apja nem kisebb potentát volt, mint a szovjet Déli Hadseregcsoport magyar összekötő tisztje. A srácnak érdekes gyermekkora volt. Az például teljesen természetes volt, hogy az apja lovaglóostorral verje, amíg szét nem repedt a hátán a bőr. Egyszer, testnevelésórán észre is vette a tanár, hogy tiszta vér a gyerek trikója, megnézte a hátát, és rosszul lett a látványtól. De nem mert szólni, mert akkora volt az egyenlőség. De apuka előszeretettel nyomkodta a gyerek fejéhez a csőre töltött pisztolyát is, ha éppen fegyelmezni kellett. Kell az, tanuljon a büdös kölyke.

Mit csinál egy normális család szombaton vagy vasárnap? Kirándulnak, állatkertbe, moziba mennek, ugyebár. Apuka jobbat talált ki, fogta a két gyereket, és elvitte őket fegyelmezést nézni. A Dózsa György út és a Lehel út kereszteződésében álló honvédségi terület akkoriban szovjet laktanya volt, oda mentek, hadd lássanak szépet a gyerekek. Nos, a látnivaló az volt, hogy két szovjet közkatonát éppen meztelenül felkötöztek egy vaskeretre, amin jobb napokon a szőnyeget szokták porolni, és az egyiket vasrúddal verték nyomorékra, a másikra meg Kalasnyikovból lövöldözték a gumilövedékeket, amíg egy ép foltnyi bőr volt rajta. Azt nem tudni, mivel érdemelték ki a katonák ezt a mókát, de a gyereknek - aki akkor hét éves volt, a testvére pedig öt - még ma is rémálmai vannak a látvány miatt.

Persze a Magyar Néphadsereg sem adta alább. Apuka gyakran elcibálta a családot hadgyakorlatokra, meg kiképzésre, csak úgy, mert azt látni kell. Egyszer egy BMP-1 deszantterében ültek, és a tanpályán rohangáltak összevissza. A vezető egy kiképzés alatt álló baka volt, fölötte a lövészállásban az őrmester ordítozott. A BMP egyszer csak megbillent, és orral belehajtott egy mély vizesárokba. Persze átment rajta, de a víz beömlött a nyitott fedélzeti nyílásokon. Erre az őrmester elbődült, és bakanccsal úgy tarkón rúgta a szerencsétlen vezetőt, hogy lefejelte a műszerfalat és elájult. Na, jöttek a mentők, meg a srác katonatársai, meglátták, mi történt, erre fogták az őrmestert, és úgy elverték vasrudakkal, gyalásóval, meg ami kéznél volt, hogy a végén őt vitte el a mentő. Ezt persze szintén végignézték a gyerekek, mert ez szép.

De jártak ők bulizni is! Egyszer apuka kitalálta, hogy menjenek horgászni. Két perc múlva ott volt a ház előtt a fekete Volga, és egyenesen vitte őket a tököli repülőtérre. Ott már várt rájuk egy szállítógép, beugrottak, és pár óra múlva Moszkva mellett landoltak, egy magánrepülőtéren, ami csak azért működött, hogy a horgásztóhoz repülővel jöhessenek a fontos emberek. Itt apuka pecázgatott egy kicsit, aztán estére haza is értek.

Aztán egyszer elmentek az ország főelvtársainak egyik vadászattal egybekötött díszvacsorájára. A nagy lövöldözés után svédasztalos vacsorán zabálták fel az elejtett állatokat, meg ami még volt, mert minden volt. A vacsora után megmaradt egy kosár zsemle, és a konyhán mosogató kiskatonák egyike megkérdezte az egyik pincért, hogy elvihetik-e. A pincér erre a következőt felelte:

- Hát, ezt inkább ne vigyétek el, mert a párttitkár elvtárs az előbb részegen lehugyozta...

Akkor vették észre, hogy az ételek jó részét a főelvtársak összerondították, magyarán rászartak, ráhugyoztak az ételre, amit már nem bírtak megenni. Ilyen szépen kultúrált emberek voltak ezek.

Hogy mi történt apukával később? Nos, a srác 17 évesen megunta a fatert, és jól összeverte, valamint lerúgta a pincébe vezető lépcsőn. Azóta jól kijönnek egymással.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy ilyen tivornyák és ilyen emberek ma is vannak, csak ma már vezérigazgató úrnak szólítják őket.