DROID-067
2004.04.24.

Anyámék egy szép, nagy házban laknak, ahol az emeleten egy cég működik. Korábban más cégek voltak ott, előttük pedig további cégek, egyszóval ott mindig is cégek voltak, a kutyáink, Gina és Jenny pedig már hozzászoktak ahhoz, hogy hétköznap reggel héttől délután ötig a kennelben a helyük. Megszokták a jövés-menést is, tudják, hogy oda, az emeletre napközben akárki felmehet, csak akkor jeleznek, ha valaki másfelé indul el a házban, vagy ha más szokatlan dolgot észlelnek.

Valamelyik nap egy ötven év körüli, elegáns, öltönyös üzletember érkezett, hóna alatt a legújabb notebook-kal, és ahogy a többiek, ő is ment fel az emeletre. A kutyák békésen hevertek, nem foglalkoztak vele, hiszen naponta legalább negyven ilyen fordul meg az udvarban. Anyám épp ekkor fejezte be a cigiszünetet a teraszon, és bement folytatni a takarítást. Éppen porszívózni kezdett, amikor meghallotta, hogy a kutyák eszeveszetten ugatnak valamit, de olyan dühödten, hogy még a porszívó zaján át is hallani lehetett. Kikapcsolta a gépet, és kiment megnézni, mi van. Farkasaim felborzolt szőrrel acsarogtak a kennel rácsánál, majd' kibontották, pedig egyáltalán nem valami fenevadak. De nem volt az udvaron senki. Anyám lement a lépcsőn, benézett a kapualjba, de ott se volt senki, és a kapu előtt sem álltak. Már épp rá akart szólni a hangosan csaholó kutyákra, amikor a magasból hirtelen nyávogást hallott. Felnézett, kereste a macskát a tetőn, de helyette mást talált. Az öltönyös faszi volt az, a lépcsőfordulóban guggolt, és macskát utánzott a kutyáknak. Anyám nézte egy darabig, várta, hogy észrevegye magát, aztán megkérdezte, hogy kiengedje-e a kutyákat, netán meg akarja-e beszélni velük személyesen is azt, hogy miau, bár az álmoskönyv szerint ilyet nem jó mondani egy német juhásznak. A pasas rettentő vörös lett, elnézést kért, és gyorsan elhúzott...

Droidsztori 2.: Most találtam meg egy képet, amit Nagz és Kemo hetekkel ezelőtt küldtek nekem, csak valahogy elsüllyedt a mirc/downloads könyvtáramban. A sötétből előbukkanó rémalakot Budapest éjszakájának mélyén örökítették meg, egy digitális kamera segítségével. A kép címe: A Szipus Diszkótörpe.