DROID-011
2004.02.17.

Mai droidunk egy drogos balfasz.

A történet ott kezdődött, hogy volt nekem egy 9 mm-es, Keserű gyártmányú flóbertpisztolyom. Elég korrektül nézett ki, jó nagy hangja is volt, a megbízhatósága már más kérdés. (Aki nem ismerné ezt a fegyverkategóriát, a flóbertek rendes lőfegyverek, de igen gyenge lőportöltettel, ezért nem sokkal erősebbek, mint egy közönséges légpisztoly. Engedély nélkül vásárolhatóak és tarthatóak.) De mivel a tököm tele lett azzal, hogy hat lövésből legalább négyszer besült, sőt, revolver létére rendszeresen elakadt, inkább túladtam rajta. Itt jött be a képbe a droid, akit a rend kedvéért nevezzünk Macskásnak.

Macskással már korábban is találkoztam futólag, az a tipikus, lenyalt hajú pesti gizdacsávó, tele pénzzel. Az iskola nem érdekelte, inkább az utcán csencselt mobiltelefonokkal, meg nyalta a szintetikus szarokat, mert az olyan trendi. Egyszer valahogy megtudta, hogy nekem van egy eladó pisztolyom, és ekkor döbbent rá, hogy márpedig neki kell egy pisztoly, mert az olyan ganxstás. Fel is hívott, hogy megvan-e még. Éppen akkor volt szükségem egy új telefonra, ezért abban maradtunk, hogy ad érte egy Siemens MT50-est. Megbeszéltük hát, hogy az aznapi edzésem után találkozunk.

De a droidja nem bírta ám ki az edzés utánig, hanem lejött a dojóba, és már az öltözőben megkeresett. Épp vége volt az edzésnek, öltöztünk, zuhanyoztunk, poénkodtunk, egyszer csak megjelent egy szőkített hajú trendigyerek, és elkiáltotta magát:

- Szevasz Tomcat, hoztál nekem PISZTOLYT?!!

Erre mindenki elhallgatott és odanézett, ami persze nekem volt égő, mert ő fel se vette. Állt ott,vigyorgott, és remélte, hogy mindenki hallotta, hogy ő ide pisztolyt venni érkezett. Hát, hallották. Azóta is ezen röhögnek.

Előhalásztam hát a flóbertet a táskámból, és a kezébe nyomtam. A hülye egyből elkezdett vele hadonászni, hogy hűű vazzeg, igazi pisztoly, geci! Rá is szóltak a többiek, hogy tegye el a picsába, mert feldugják a valagába. Az edzőnk, Misi, aki egyébként szituációs lövészetet is oktat, meg mindenféle különleges erők embereit képzi, megkérdezte, minek is kell neki az a vacak. Erre Macskás nagy gizdán:

- Hát, tudod, a munkámhoz kell!
- Miért, mit dolgozol?
- Hát, tudod, ezt is, azt is... Mobiltelefon, ha érted, mire gondolok...

Na, ezen lett ám nagy röhögés, de heteken át. Végül elrakta a pisztolyt, ideadta a kialkudott telefont (töltőt persze már nem hozott a köcsögje), és gyorsan elhúzott vagizni, hogy mi van neki. Na, mondom, ennek se adok egy hetet, hogy sittre vagy kórházba kerüljön a pisztoly miatt!

Hát igen, hamarosan hallottam felőle. Természetesen ettől kezdve a revolver oda volt nőve a kezéhez, még vécére is azzal járt. Egyszer, szokása szerint jól betépve, eljátszotta a híres Zámbó Jimmy-jelenetet, azaz addig hadonászott a nyitott ablakban a fegyverrel, hogy sikerült átlőnie a szomszéd házba. Persze fel se fogta, hogy mit csinált, egy kicsit állt ott döbbenten, aztán elkezdett röhögni, hogy hú, mekkorát szólt.

Ekkor jött be a szobába a haverja, aki szintén jól be volt mattulva a szerektől, de hát ez már csak így megy droidéknál. Macskás erre ráfogta a pisztolyt, és megszólalt: "Nézd! Üres..." - azzal BUMM, hasba lőtte a havert. Az volt mindkettőjük kurva nagy szerencséje, hogy a flóbert hozta a szokásos minőséget, és a golyó elakadt a csőben. De az "áldozat" úgy be volt tépve, hogy fel se fogta, hogy nem lett semmi baja, fogta a hasát, és lerogyott a földre, és azt motyogta, hogy "lelőttek, geci, lelőttek, basszameg most meghalok!" Macskás meg állt ott, kezében a füstölgő revolverrel, és nézett ki a fejéből, hogy most mi van... Nem volt semmi, de csak a vakszerencsének köszönhetően.

Szintén Macskással történt, de ezúttal pisztoly nélkül. (Biztos elfogyott a lőszer, aztán nem tudja, hol lehet venni.) Egy haverjával valami gazdag embernél jártak, aki - hát ugye, felső tízezer - egy hiúzt tartott háziállatként. A hiúz ugyebár, mint tudjuk, egy ragadozó vadállat, nagyjából akkora, mint egy német juhászkutya. Macskás reakciója (természetesen, ahogy az lenni szokott, betépve):

- Cicaaaa!!

Mondta neki a srác, hogy ez nem cica, ez hiúz, ezt jobb, ha nem piszkálja, mert amúgy nem veszélyes, csak nem szabad buzerálni. Macskás persze nem értett a szóból, oda akart menni a hiúz ketrecéhez.

- Cicaaa...

Mondták neki még egyszer, hogy nem kéne, de ő erre csak annyit reagált, hogy:

- Cicaaa...

Ezt egészen addig csinálta, míg a hiúz meg nem unta, és irdatlan hörgéssel neki nem rontott a ketrec rácsainak, hogy ezt a gizda barmot berángassa magának vacsorára. A hülyéje persze akkorát ugrott hátra, hogy azon még a hiúz is meglepődött, majd hisztérikusan sikoltozni kezdett.

- Geciii! Ez betámadott, geci! Ez betámadoooott!! Segítséééég!

Na, ennyit Macskásról mára, ha megint hallok róla, majd megírom nektek.