DROID-004
2004.02.10.

A nap droidjának díját először majdnem ismét egy C kategóriás állampolgár nyerte el, de végül győzött az Állami Droid Művek legújabb terméke, az Elektromos Művek gyorsszolgálata. Ők az egész brigádot droidokból állították fel, biztos mert így kaptak flottakedvezményt. De először nézzük, mit is művelt a nap majdnem-droidja, egy romaasszony a Lehel aluljáróban.

Biztos ti is ismeritek a Lehel téri aluljáró fő attrakcióját. Láncban állnak a szegény, éhező kisebbségiek, és amikor a metróból kitódul a tömeg, hirtelen elkezdik kántálni, hogy "cigicigicigi..." Azaz hogy cigarettát árulnak, persze lopottat, vagy csempészettet, vagy mit tudom én. Derék magyar rendőrségünk évek óta nem tud mit kezdeni ezzel a rettenetesen erős maffiával, mondjuk ha én állnék oda cigicigizni, tuti hogy öt percen belül a fejembe állna a gumibot. De nem én állok ott, a helyzet pedig évek óta változatlan.

Szóval jövök ki a metróból a tömeggel, megy a szokásos gajdolás, egyszer csak azt hallom, hogy az egyik cigunak megváltozott a mondókája, és azt mondja: "cigicigicigifeltöltőkártya..." Megállok, ránézek, ő is rám néz. Ismétli, immár határozottabban: "cigicigifeltöltőkártya?" Kérdeztem, milyen feltöltőkártya? Van-e ilyen meg ilyen, ami nekem kell? (Nem írom le a szolgáltató nevét, mert az reklám lenne, és a kurva anyjukat azoknak, akik nem veszik észre, hogy a székházuktól 500 méterre, a Nyugati tér közepén nincs lefedettség.)

- Há' hogyne vóna - jön oda a cigányasszony - hogynehogyne - na, itt már bizalmaskodva egészen közel hajolt - van ilyen tizenkétezeres, vigyé' olyat.
- Háromezres nincs? - kérdezem.
- Háromezres? Há... az nincs, de vigyé' egy hétezrest négyé'!
- Négyért, hmm... OK, kérek egyet.
- Jó' van, csávó, gyere utánam, osztán készítsed ám a kesst, mer' kess legyen ám, a kess! - azzal intett, hogy kövessem, és megindult a nyilvános női vécé felé.

Bementünk az előtérbe, a cigányasszony körülnézett, és így folytatta:

- ... há' me' be kell ide jönni. Mer' sok ám itten a rendőr, osztán néznek! - Rendőrnek persze nyoma sem volt sehol. - Osztán van-e kessed, mutassad a kesset!

Kivettem a zsebemből a négyezret, és mutattam neki. Erre kinyitotta a vécéfülkékhez vezető ajtót, és befelé kezdett mutogatni.

- Há' ide menjünk be, figye', me' itten figyelnek, aztán adide a kesset, menjé' be és adide a kesset...

Beléptem az ajtón, és vártam, hogy jöjjön, de nem jött be, csak állt az ajtóban, fogta az ajtószárnyat.

- A kesset adide, hallod, és hozom a kártyát, adide a kesset...
- Dehogy adom - mondtam neki - te tényleg ilyen hülyének nézel? Rám baszod az ajtót, az bezáródik, te meg lelépsz, mi?
- Jaaaj, dehogymá' miket beszélsz, én ugyan nem, há' csak elmegyek hozni a kártyát neked, becsszó! De adide a kesset, mer' anélkül nem megy.
- Miért nem megy?
- Jaaj, hát a mútkó' is hogy kibasztak velem a fiatal fiúk, te, ne tudd meg, hogy kibasztak velem a fiatal fiúk, há' odaadtam nekik a kártyát, oszt' feltöltötték és elszaladtak, és nem adtak pénzt! Aztán a főnök dühös volt ám rám, szóval nem, előbb add ide a kesset, utána hozom a kártyát...
- Na, jól van, akkor lássál te kesset, amikor tőlem kapsz - mondtam neki, félretoltam és otthagytam. Ne szórakozzon már, nem az én dolgom, hogy segéllyel tömjem.

De végül mégsem ez a romacsaj kapta a mai Droid sorszámot, hanem, mint írtam, az Elektromos Művek. A sztori pedig ismét Edi és Micó környékéről származik.

Ülnek a srácok az irodaházban, az emeletükön háromszáz-akárhány számítógép van, mindenféle szerverek, persze van egy állandó alapzaj a ventillátoroktól. Megszokták már, oda se figyelnek. Egyszer csak feltűnt nekik, hogy hirtelen kurva nagy csend lett! Rohannak a szerverekhez, hát sötét van a szobában, a gépek leálltak, nincs áram! Pedig az épületnek saját szünetmentes táprendszere van. Rohannak a gondnokhoz, az belenéz a kapcsolószekrénybe: hát, csodák csodája, a szuper rendszer szénné égve lóg, ennek annyi, túláramot kapott, de akkorát, hogy az egész kipurcant. No, akkor telefon az Elektromos Műveknek. Kisvártatva meg is jelent a gyorsszolgálat. A faszi unottan beledugott egy fázisceruzát a konnektorba, majd közölte:

- Há' mi itt a probléma, hiszen van áram!

Srácok néznek rá, hogy lehet valaki ennyire sík, majd egyikük elkezdi magyarázni:

- Az rendben, hogy van, de ingadozik, és tönkrevágta a szünetmentes táprendszert. Kiégett az egész, leálltak a számítógépek, és háromszáz gépet nem lehet egy közönséges konnektorról beindítani, mert levágják a biztosítékot.
- Hát azzal én nem tudok mit csinálni, tessék levelet írni a panaszirodának, ott majd válaszolnak rá.
- De ember, nekünk most azonnal kell az áram! Háromszáz szerver állt le, több tízezer ember nem fér az adataihoz, óriási a kár, a százmillió forintot is elérheti!
- Hát de mondom, én azzal nem tudok micsinálni. Mondom, majd a panasziroda...
- Maga nem ért magyarul? Azt hiszi, hetekig van időnk levelezgetni? Tudja maga, mi az, hogy nullától huszonnégyig rendelkezésre állás? Tudja, mi az, hogy hosting szerződés? Tudja, mekkora kötbéreket kell nekünk fizetni, amíg maguk pöcsölnek?
- Hát de ne nekem mondja, én ezzel nem tudok micsinálni...

És a dolog ennyiben maradt. Az ELMÜ közölte, hogy cseréljék le a szünetmentes rendszert, aztán adják le a kárfelvételi jegyzőkönyvet, és majd "megnézik mit tehetnek". Ez egy szolgáltatás Magyarországon, Európa küszöbén, 2004-ben! Ki a faszt érdekelnek azok a hülye számítógépek, meg adatok, írják le papírra és kussoljanak. És örüljenek, hogy már SMS-ben is leadhatják a villanyóra állását. Gratulálunk!